Az ötödik oszlop nyomai

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Traces of a Fifth Column

Könyv tartalma:

Nincs semmi, ami ne tartozna oda, és nincs két dolog, amit ne lehetne kombinálni Marco Maisto robbanásszerű, ütős potenciálú világában, mégis minden szó kurátori döntés; az ő választása.

Megfontoltak, gyakran meglepően finomak, és mindig kiváló füle és leleményes buzgalma által informáltak. Meglepő nyelvi mozgékonysága zsonglőrködik egy talált napló és egy.

Régi videokazettán, összeomló oroszlánokon és pintyszínű visszhangokon keresztül - mindezt egy visszatérő megszólításon belül, amely valahogy túl közel van ahhoz, hogy tisztán lássuk, és így határtalanná válik.

A lehetőség ilyen radikális burjánzása végső soron ragályos - "Ki vagy te nem?" - kérdezi egy ponton, és az, hogy nincs válaszunk, minden. --Cole Swenson.

Marco Maisto debütáló verseskötete, Az ötödik oszlop nyomai gyönyörű, kísérteties bepillantást enged a transzhumán jövőbe, amely már most is ott van a mi kis elegáns eszközeink nélkülözhetetlenségében. De Maisto ezekben a versekben nem szólaltatja meg sem a moralista vészharangot, sem az emberi faj halálhírét; inkább az érzések és veszteségek gazdag rétegeiben gyönyörködik, ahogyan csak mi, emberek tudunk. Itt, egy olyan térben, ahol "a kommunikáció szétfoszló bolygók visszhangjává vált", ahol az "én" "délibáb" vagy "hordák" vagy "önmagunk kísértetei, amelyek még mindig úsznak, a gyorsan eljövendő nyarak földalatti akváriumaiban", Maisto egy olyan művet alkot, amelyet akár mesteri tudományos regénynek is fel lehetne fogni, de ami valójában (vagy is) egy éteri, megható dicshimnusz az emberi szívhez és elméhez. --Laura Sims.

A fülünkbe zúgó vérvarázslat, amely írással, vonószalagon átívelő virágzással teret ad a látásnak, Marco Maisto Egy ötödik oszlop nyomai című műve elöl-hátul megmunkált versekből álló szerelmi költeménye annak, amit a hallás által érzünk. Vad formabontó dikció és sugárzóan belesugárzó hangszínek (fel-fel-zárkózás) kalauzolnak abba a redukálhatatlan melegségbe, amelyet ez a gyönyörű költészet formába énekel. --Anselm Berrigan.