Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv részletesen és informatívan vizsgálja az 1946-os „Az övék a dicsőség” című filmet, különös tekintettel az 1944-es arnhemi csaták valódi ejtőernyősök által történő újrajátszására. Tartalmazza a film rendezőjének hátterét és a résztvevőkre vonatkozó átfogó kutatásokat, a szöveget pedig számos fotó egészíti ki. Néhány olvasó azonban úgy találta, hogy a könyv egyes részei túlzottan az érintőleges hadtörténelemre összpontosítanak, ami elvonja a figyelmet az elsődleges témától.
Előnyök:⬤ Rendkívül részletes és jól kutatott
⬤ értékes betekintést nyújt a filmbe és a résztvevő katonákba
⬤ érdekes háttéranyag Hurst rendezőről
⬤ releváns fotókat tartalmaz
⬤ a történelem és a film szerelmeseinek ajánlott.
Hátrányok:⬤ Hosszú szakaszokban tartalmaz kevésbé releváns hadtörténelmet
⬤ egyes részek unalmasnak tűnnek
⬤ túlzott részletek nem kapcsolódó témákról
⬤ formázási problémák a szöveggel és a képekkel
⬤ kisebb pontatlanságok a nevekben.
(8 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Theirs is the Glory - Arnhem, Hurst and Conflict on Film
Könyv tartalma:
Az "Övék a dicsőség" - az arnhemi csata története - egy évtizeden át a legnagyobb bevételt hozó brit háborús film volt. A filmet 1945 késő nyarán a csata veteránjai készítették, és napról napra elmeséli a történetüket: a hadművelet előtti eligazítást, az ejtőernyőzést, a hídhoz vezető versenyt, a vakmerőséget, a halált és a tréfát, amelyet csak katonák tudtak volna megírni - de a veteránok kiváló segítséget kaptak.
Olyan férfiak, mint Terence Young, az XXX Corps - és később a korai "James Bond" rendezője - segítettek megalkotni a szavakat, amelyeket hallunk. A veteránok rendezője egy első világháborús veterán - aki Gallipolinál túlélt egy szuronyrohamot - és termékeny filmrendező volt: Brian Desmond Hurst. A Belfastban született és nevelkedett Hurst később Hollywoodban tanulta meg a filmkészítés mesterségét mentoránál, John Fordnál.
Az 1920-as évektől az 1960-as évekig készült 30 filmje közül sokban konfliktusokat mutat, hallható és értelmezhető. Ez a könyv a "rendezői vágás" - amely mélyrehatóan vizsgálja a konfliktusokkal foglalkozó munkásságát -, és középpontjában az "Őké a dicsőség" áll.
Évtizedről évtizedre haladva mutatja be a konfliktusokat az 1920-as évektől és Hurst "Egyedül vagyunk" című filmjétől (és az írországi függetlenségi háborútól, ahol filmjét betiltották Észak-Írországban) az 1960-as évekig, a "Szimba" és a kenyai Mau-Mau-felkelésig. Ezt a könyvet újra és újra elő fogjuk venni, és megmutatja, hogy miért az "Őké a dicsőség" az Arnhemről szóló meghatározó film; ez marad a veteránok maradandó tisztelgése a bajtársaik előtt, akik nem tértek vissza.
Ez a könyv azt is megmutatja, hogy Hurst miért volt rejtélyes, de a műfaj mestere, és miért volt a legjobb, amikor a konfliktus témájára összpontosított a film hatalmas vásznán.
