Az udvariasság vége: Krisztus és a prófétai megosztottság

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

The End of Civility: Christ and Prophetic Division

Könyv tartalma:

"Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem kardot." Krisztus e szavai visszhangoznak a mai időkben. Az elmúlt években egyre több kommentátor kifogásolta a közbeszédben az udvariasság hiányát. Önmagában véve ez az aggodalom elég ártatlan, de az udvariasságra való felhívás nem légüres térben történik, és jó okunk van arra, hogy gyanakodjunk az udvariasságra jelenlegi politikai kontextusunkban. Az udvariasságra való felhívások passzivitásra ösztönözhetnek, és eltompíthatják az igazságtalanság elleni prófétai fellépést; továbbá az udvariasság álcája alatt valóban förtelmes politikákat lehet folytatni. Mégis, az udvariasságot nem szabad teljes mértékben elvetni, különösen akkor nem, ha árnyaltabb védelmezői úgy mutatják be, mint egy korlátozott jót a pluralista társadalomban.

A The End of Civility című könyvében Ryan Andrew Newson elemzi az "udvariasság" fogalmának fejlődését, ahogyan azt a modern diskurzusban ismerjük, és megnevez néhány kritériumot, amelyek alapján a keresztények megítélhetik az egészséges és a mérgező udvariassági felhívásokat. Newson szerint a kihívást az jelenti, hogy megkülönböztessük, mikor van szükség udvariasságra, és mikor válik annak követése ördögivé. Az udvariasságra való felhívás nem értékelhető anélkül, hogy figyelembe vennénk azt a kontextust, amelyben elhangzik. Az udvariasságra való felhívások némelyike csupán a konfliktusok csökkentésére törekszik, még ha azok szükségesek is az igazságosabb világért folytatott küzdelemben. Ha azonban a társadalom peremén az igazságosságért küzdő emberek szólítanak fel, az udvariasságra való felhívás megnevezheti azokat a konfliktustípusokat, amelyek a felszabaduláshoz vezethetnek.

Figyelemmel kell lenni arra, hogy egyáltalán mi számít "civilnek", és ki dönthet erről. Mely testületek számítanak civilnek és "rendezettnek", és mely emberek állnak a "civilizálatlanság" gyanúja alatt, még mielőtt egy szót is szólnának? A keresztények számára a civilizáció soha nem lehet végső jó, hanem alárendelt marad a Krisztus követésére való felhívásnak - különösen annak a Krisztusnak, aki nem mindig "civil", de aki az embereket az igazságtalansággal szembeni ellenállás és a szenvedő emberekkel való szolidaritás etikájára hívja.