Értékelés:
A könyv történeti beszámolót nyújt az Üdvhadsereg I. világháború alatti tevékenységéről, a katonákkal végzett humanitárius munkára összpontosítva. Míg sok olvasó érdekesnek és tanulságosnak találta a témát, mások csalódtak az elbeszélő szerkezet hiánya miatt, és úgy érezték, hogy a könyv ismétlődik. Egyesek a történelmi borzalmak ellenére felemelőnek találták a könyvet, míg mások unalmasnak vagy félrevezetőnek tartották.
Előnyök:⬤ Informatív az Üdvhadsereg első világháborúban betöltött szerepéről.
⬤ Megható és felemelő történeteket tartalmaz.
⬤ Nagyobb elismerést nyújt a fegyveres erők iránt.
⬤ Kiemeli az Üdvhadsereg dolgozóinak elkötelezettségét.
⬤ Keresztény értékeket és hitet hirdet.
⬤ Félrevezető, mivel inkább történelem, mint regény.
⬤ Ismétlődő jellegű, hiányzik belőle a strukturált elbeszélés.
⬤ Hiányzik a karakterfejlődés és a történetek teljessége.
⬤ Egyesek unalmasnak vagy nem szórakoztatónak találták.
⬤ Az eredeti illusztrációk hiánya csalódást okozott néhány olvasónak.
(46 olvasói vélemény alapján)
The War Romance of the Salvation Army
Evangeline Cory Booth, eredeti nevén Eva Cory Booth, (szül. 1865. dec. 25., London, Anglia - meghalt 1950. júl. 17., Hartsdale, N. Y., USA), angol-amerikai üdvhadsereg-vezető, akinek dinamikus irányítása révén bővültek a szervezet szolgáltatásai és finanszírozása, és aki a negyedik tábornok lett.
1889-ben, 23 éves korában kapta meg az Üdvhadsereg Claptonban működő Nemzetközi Kiképző Főiskolájának vezetését, és a hazai megyék (London és környéke) összes üdvhadseregének parancsnokává nevezték ki. Ő lett az Üdvhadsereg legfőbb problémamegoldója is, és 1896-ban, amikor idősebb bátyja, Ballington Booth és felesége, Maud azzal fenyegetett, hogy elszakadnak az uralomtól, Eva gyakorlatilag átvette a megrendült szervezet irányítását.
Az Egyesült Államokba való megérkezésekor vette fel az Evangeline nevet, mivel az méltóságteljesebb. Ezután Torontóba ment, ahol átvette az Üdvhadsereg kanadai parancsnokságát. 1904-ben Booth lett az Üdvhadsereg parancsnoka az Egyesült Államokban. Ebben a tisztségben igazgatási képességei virágzásnak indultak. A szociális szolgálat új formáit vezette be, többek között kórházakat a hajadon anyáknak, a dolgozó nők számára létrehozott "Evangeline Residences" láncolatot, idősek otthonát, és az I. világháború idején "fánkot a fánkfiúknak" kínáló étkezdéket. (A háborús erőfeszítésekben nyújtott szolgálataiért 1919-ben kitüntették a Kiváló Szolgálatért Érdeméremmel. )
Személyes felügyelete alatt az Üdvhadsereg gyorsan fejlesztette ki a katasztrófavédelmi szolgálatot az 1906-os San Franciscó-i földrengés és tűzvész után. Felhagyott a szervezet utcai koldulással kapcsolatos hagyományával, és helyette hatékony adománygyűjtési rendszert hozott létre. Booth sikeresen megnyerte magának számos kiváló és gazdag közéleti személyiség nyílt támogatását, és az 1919-es első országos gyűjtés során 16 millió dollár gyűlt össze. Az Üdvhadsereg gyors növekedése, valamint szolgáltatásainak és létesítményeinek szaporodása négy regionális parancsnokság felállítását tette szükségessé, de az irányítás továbbra is egyértelműen a New York-i központjából maradt. Booth egyetlen politikai szerepvállalása abban állt, hogy az Üdvhadsereg súlyát a szesztilalomért, illetve a későbbi, a visszavonásért indított mozgalom ellen vetette be. Népszerűsége akkora volt, hogy 1922-ben az Üdvhadsereg tábornoka, legidősebb bátyja, Bramwell Booth felhagyott a rotációs politikával, és megengedte, hogy ő maradjon az Egyesült Államokban a vezető. 1923-ban honosított állampolgár lett. 1934-ben ő lett az Üdvhadsereg negyedik tábornoka, és a Booth család utolsó tagja, aki világparancsnokságot viselt. Öt évvel később vonult nyugdíjba. Kiadott művei között szerepel az Üdvhadsereg háborús románca (1919), Grace Livingston Hill-lel közösen.
Songs of the Evangel (1927), az általa komponált himnuszok gyűjteménye.
Egy jobb világ felé (1928)
És a Woman (1930). (britannica.com)
