Az ugandai gyermekek elleni háborúk befejezése

Olvasói vélemények

A „Vége a háborúnak Uganda gyermekei ellen” című filmről szóló kritikák kiemelik a magával ragadó és mélyreható elbeszélést, amely mélyen megérteti Uganda kihívásait és az emberek ellenálló képességét. Az olvasók nagyra értékelik a szerző első kézből származó tapasztalatait és a közép-afrikai társadalom összetettségének részletes bemutatását, különösen a törzsi viszonyok, az AIDS-hez hasonló modern problémák és a humanitárius erőfeszítések hatását.

⬤ Magával ragadó és lebilincselő elbeszélés, amely magával ragadja az olvasót.
⬤ Az ugandai összetettség alapos feltárása, amely új perspektívákat kínál.
⬤ Személyes, első kézből származó beszámolók, amelyek élénk és magával ragadó olvasási élményt nyújtanak.
⬤ Felhívja a figyelmet olyan fontos kérdésekre, mint a tiszta vízhez való hozzáférés és a törzsi háborúk hatásai.
⬤ Az olvasás élményét fokozó fényképek.
⬤ Beszélgetésekre ösztönöz, így alkalmas könyvcsoportok számára.

⬤ A téma a bemutatott kérdések összetettsége miatt megterhelő lehet.
⬤ Nem biztos, hogy a tisztán optimista szemléletet kereső olvasóknak való, mivel az öröm és a tragédia között egyensúlyoz.
⬤ Néhány olvasó számára kihívást jelenthet a részletek mélysége.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Ending Wars on Uganda's Children

Könyv tartalma:

2004-ben érkeztem Ugandába, nem tudtam, mire számítsak, de a barátaim és a családom tiltakozásai közepette, akik az országot ahhoz hasonlították, amit Dél-Afrikában láttak. Abban az időben egyre inkább számítottunk arra, hogy Ugandában gyakran megszűnik az áramszolgáltatás.

Az első év után már tudtuk, hogy zseblámpát kell vinnünk magunkkal. Az első látogatásom során megdöbbentem, amikor hallottam, hogy emberek beszélgetnek a ház előtt, ahol megszálltunk. Kutyák ugattak, ami még inkább fokozta a titokzatos hangokat az ajtóm előtt.

Másnap elindultunk, hogy kimenjünk a már megkezdett iskolákba.

Az iskolák az első öt évfolyamot látták el. Az iskolaépületek sárból álltak, trágyával keverve, hogy lassítsák a kiszáradást, és porban hagyják az épületeket.

A személy, akivel találkoztunk, Moses Ssemanda Mbuga, a Gospel Messengers vezető lelkésze volt. Ő hívott meg minket az otthonába. Amerikai csoportunk négy idősebb hölgyből állt.

Nem tartott sokáig, amíg felismertük a szükségleteket, de lehetetlen feladatnak tűnt. A szükség sokkal nagyobb volt annál, mint amit mi el tudtunk nekik vinni. Mózes egy szelíd ember volt, aki lenyűgözte a csapatunkat.

Mózes apját letartóztatták, mert Krisztusról tanított, és több hónapot töltött börtönben, mert ezt merte tenni. A történet az én tizenöt éves ugandai utazásomról szól, amikor lehetetlen utakon keresztül utaztunk, hogy elérjük az iskolákat.

A nővérem, Joy Dull talált annyi pénzt, hogy a következő évben fúrhattunk egy kutat, és mi ketten visszautaztunk, hogy további hét kutat fúrjunk, mielőtt befejeztük ezt a projektet. Ekkor kapcsolódtam be egy kórus elindításába, miután egy amerikai megpróbálta átvenni az eredeti kórust.