Az új kapitalizmus kultúrája

Olvasói vélemények

A könyv a munka változó természetének és az új kapitalizmusnak a munkavállalók tapasztalataira gyakorolt hatásának kritikai vizsgálatát kínálja, széles körű kutatásokra és elméleti keretekre támaszkodva. Míg számos kritika kiemeli a könyv éleslátó elemzéseit, egyesek kritizálják, hogy nem felel meg az elvárásoknak, vagy hogy bizonyos érvelésekben túlságosan rövid.

A könyv alapos kutatásokon alapuló, éles és jól megalapozott téziseket fogalmaz meg, hatékonyan tárgyalja a modern kapitalizmus dinamikáját, és világosabb képet nyújt a mai munkakörülményekről. A filozófiai és elméleti megközelítések integrálásáért dicsérik, ami hozzáférhetővé, mégis elmélyültté teszi. Az olvasók nagyra értékelik relevanciáját és az olyan társadalmi kérdések feltárását, mint a munkahelyi biztonság és a személyes cselekvőképesség.

Néhány olvasó úgy találta, hogy a könyv nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és úgy érezte, hogy hiányzik belőle a mélység vagy az elkötelezettség. Megemlítik a stilisztikai problémákat és azt a vágyat, hogy több kapcsolatot találjanak a bevett elméletekkel, például a marxista elidegenítéssel. Néhány kritika rámutat bizonyos fogalmak túlságosan rövid feltárására, ami azt az érzést kelti, hogy az érveket jobban ki lehetett volna fejleszteni.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Culture of the New Capitalism

Könyv tartalma:

Egy provokatív és nyugtalanító pillantás arra, hogy az új gazdasági tények hogyan alakítják személyes és társadalmi értékeinket.

A kiváló szociológus, Richard Sennett felméri a főbb különbségeket az ipari kapitalizmus korábbi formái és a kapitalizmus globálisabb, lázasabb, egyre változékonyabb változata között, amely a kapitalizmus helyét veszi át. Bemutatja, hogy ezek a változások hogyan hatnak a mindennapi életre - hogyan változik a munkaetika; hogyan váltják fel az érdemekről és a tehetségről alkotott új hiedelmek a kézművesség és a teljesítmény régi értékeit; hogyan kísérti a Sennett által „a haszontalanság kísértetének” nevezett jelenség a szakembereket és a kétkezi munkásokat egyaránt; hogyan oldódik fel a fogyasztás és a politika közötti határvonal.

Mind a magán-, mind az állami intézmények reformerei azt hirdetik, hogy a rugalmas, globális vállalatok a szabadság modelljét nyújtják az egyének számára, ellentétben a Max Weber által egykor „vaskalitkának” nevezett, rögzített és statikus bürokráciák tapasztalatával. Sennett azt állítja, hogy az újgazdasági modell a régi bajok elűzésével új társadalmi és érzelmi traumákat hozott létre. Csak egy bizonyos fajta ember képes boldogulni az instabil, töredékes intézményekben: az új kapitalizmus kultúrája olyan ideális ént követel, amely rövid távra orientálódik, inkább a potenciális képességekre, mint a teljesítményekre összpontosít, és hajlandó a múltbeli tapasztalatokat figyelmen kívül hagyni vagy elhagyni. Sennett az énlét tartósabb formáját vizsgálja, és azt, hogy milyen gyakorlati kezdeményezésekkel lehetne ellensúlyozni a „reformok” káros hatásait.”.