Értékelés:
A Sam Ernst „The New Manifesto” című könyvéről szóló kritikák kiemelik az egyedi elbeszélői stílust és a metafikció játékos megközelítését, ugyanakkor vegyes véleményeket fogalmaznak meg az általános olvasási élményről.
Előnyök:A könyvet okos szójátékaiért, száraz humoráért és érdekes elbeszélésszerkezetéért dicsérik. Az olvasók addiktívnak és magával ragadónak találták, gyönyörű nyelvezetével és költői megfogalmazásával. Az írás, a történetmesélés és az emberi tapasztalat mély témáival foglalkozik, így elgondolkodtató olvasmány. Néhány kritikus úgy érezte, hogy egyedülálló és élvezetes irodalmi élményt nyújt.
Hátrányok:Hátránya, hogy egyes olvasók elveszettnek érezték magukat az elbeszélésben, és kritizálták a könyvet, hogy nem túl jó, és pénzkidobásnak bélyegezték. A fogadtatásban általános a megosztottság, egyesek okosnak és szórakoztatónak találták, míg mások hiányolták.
(6 olvasói vélemény alapján)
The New Manifesto: Or The Slow Eroding of Time
Arthur B. Johnson mindig azt hallotta, hogy az első regényt a legkönnyebb megírni. Ha ez igaz, akkor AZ ÚJ MANIFESTO lehet, hogy az utolsó. Sőt, feltéve, hogy elég bátor vagy ahhoz, hogy kinyisd ezeket az oldalakat, szívesen elmondja, miért.
Elvégre az Új kiáltvány egy könyv az Új kiáltvány megírásáról. Metafikció, úgymond. De egyben kitalált memoár, jövőtörténet, álomnapló és interaktív kalandregény is. Bármilyen trükkel próbálkozott is, bármit is írt szerzőnk, végül mindig Az új kiáltvány lett belőle. Úgy tűnik, bizonyos témák és képek megkerülhetetlenek. Az írók tekinthetik magukat rókának, de túl gyakran kiderül, hogy sünök.
Az Új kiáltvány hol lázongó, hol elgondolkodtató, és örömét leli abban, hogy kigúnyolja saját szerzőjét, aki hiába próbál menekülni saját hangja elől. Akár áldásként, akár akadályként, akár ünneplésre, akár megvetésre érdemesnek tekintjük a hangot, az Új kiáltvány világossá teszi, hogy a hang mindig és elkerülhetetlenül jelen van.
