Az új média nyelve

Olvasói vélemények

Lev Manovich „Az új média nyelve” című könyve elméleti keretet nyújt az új média megértéséhez, párhuzamot vonva a korábbi médiaformákkal, különösen a mozival. Megkísérli bemutatni, hogy a technológiai fejlődés hogyan befolyásolja a média nyelvét, és hogy ez a nyelv hogyan alakítja az emberi észlelést és kultúrát. Míg sok olvasó a könyvet éleslátónak és a médiatudományok alapművének tartja, a kritikák a könyv összetettségére és időnként átláthatatlan nyelvezetére összpontosítanak.

⬤ Szilárd elméleti alapot nyújt az új média megértéséhez.
⬤ Okos analógiákat von fel az új média és az olyan történelmi formák között, mint a mozi.
⬤ Értékes betekintést nyújt a technológia, a tartalom és a felület közötti kapcsolatba.
⬤ Kritikus gondolkodásra és vitára ösztönöz a szakterületen belül.
⬤ Gazdag lábjegyzetekkel, hivatkozásokkal és példákkal szolgál a további kutatáshoz.

⬤ A nyelvezet néha átláthatatlan és nehezen kezelhető.
⬤ Egyes állításokból hiányozhat az alapos bizonyítás vagy az egyértelmű bizonyítékok.
⬤ Korlátozottan alkalmazható a közösségi média modern fejlődésére a megjelenés után.
⬤ Egyes olvasók száraznak, unalmasnak vagy túlságosan összetettnek találják, ami kihívást jelent a témába való belemerülésben.

(24 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Language of New Media

Könyv tartalma:

Egy izgalmas, eklektikus beszámoló az új médiáról, amely a régi médiából, különösen a moziból ered.

Ebben a könyvben Lev Manovich az új média első szisztematikus és szigorú elméletét kínálja. Az új médiát az elmúlt évszázadok vizuális és médiakultúráinak történetébe helyezi. Tárgyalja, hogy az új média hogyan támaszkodik a régi média konvencióira, például a négyszögletes keretre és a mozgó kamerára, és bemutatja, hogy az új médiaművek hogyan teremtik meg a valóság illúzióját, hogyan szólítják meg a nézőt, és hogyan ábrázolják a teret. Elemzi továbbá az új médiára jellemző kategóriákat és formákat, mint például az interfész és az adatbázis.

Manovich a filmelmélet, a művészettörténet, az irodalomelmélet és az informatika fogalmait használja, és új elméleti konstrukciókat is kidolgoz, mint például a kulturális interfész, a térbeli montázs és a cinegratográfia. A könyvben különösen fontos szerepet kap a mozi elmélete és története. Manovich többek között tárgyalja a mozi és az új média története közötti párhuzamokat, a digitális mozit, a képernyőt és a montázst a moziban és az új médiában, valamint az avantgárd film és az új média közötti történelmi kapcsolatokat.