Az újkor kultúrtörténete: 1. kötet, Reneszánsz és reformáció

Olvasói vélemények

A kritikák nagyra értékelik Egon Friedell munkáját, kiemelve annak kiváló prózáját és éleslátó szemléletét. A legújabb kiadások bemutatása, beleértve a rosszul megírt bevezetőt is, azonban rontja az általános élményt.

Friedell egyedi történelemszemléletét Hegel, Spengler és Gibbon szemléleténél is jobbnak dicsérik. Prózai stílusa, különösen az Atkinson-fordításban, majdnem olyan jó, mint Saint-Simon hercegéé. A tartalmat olyan remekműként írják le, amelyet el kell olvasni és becsben kell tartani, és határozottan ajánlják, hogy a bevezető anyagot hagyjuk ki.

A papírkötéses kiadások fizikai megjelenését kritizálják, mert olcsónak tűnik, az Allan Janik által írt bevezetőt pedig rosszul megírtnak és nem felvilágosítónak minősítik. Csalódást kelt a megfelelő kivitelezés és lektorálás hiánya, valamint az a sajnálatos tény, hogy Friedell művei ma már kevésbé hozzáférhetőek minőségi formátumban.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A Cultural History of the Modern Age: Volume 1, Renaissance and Reformation

Könyv tartalma:

Egon Friedell történész, filozófus, kritikus, drámaíró, újságíró és színész, a két világháború közötti bécsi kultúra rendkívüli virágzásának kulcsfigurája volt. Főműve, A modern kor kultúrtörténete azt a szellemi egyetemességet mutatja be, amelyet Friedell az európai civilizáció folytonosságának és megújulásának garanciájaként látott.

A kultúrtörténetről és arról, hogy miért érdemes tanulmányozni, szóló ragyogó nyitó esszét követően az első kötet a középkori tudat átalakulásának elemzésével kezdődik, ahogyan az a fekete halál és a harmincéves háború között alakult. A hangsúly a civilizáció szellemi és kulturális örvényén van, de Friedell soha nem feledkezik meg a pestisben, a halálban és a babonában rejlő európai gyökerekről, amelyek az ész, a kifinomultság, az intellektuális kíváncsiság és a tudományos ismeretek felé irányuló ellentétes irányú törekvést éltetik. Bár ezek az értékek a reneszánsz idején érték el csúcspontjukat, Friedell megmutatja, hogy minden kulturális győzelem bizonytalan, és Európát mindig is fenyegette a barbárságba való visszacsúszás veszélye. Friedell történelmi látásmódja a nyugati kultúra egészét és fejlődését átfogja. A világfolyamatban az isteni következetes szondázása, tehát teológia; az emberi lélek alapvető erőinek kutatása, tehát pszichológia; az állam és a társadalom formáinak legvilágosabb bemutatása, tehát politika; a művészeti alkotások legváltozatosabb gyűjteménye, tehát esztétika.

Thomas Mann Friedellt a német nyelv egyik legnagyobb stilisztájának tartotta. A nagy regényíró műveihez hasonlóan A modern kor kultúrtörténete az elmúlt hat évszázad drámai történelmét kínálja, bemutatva az egyes korok mozgatórugóit. Az új bevezető lenyűgöző életrajzi vázlatot ad Friedellről és kulturális környezetéről, és elemzi helyét a szellemtörténetben.