Az univerzális gépezet

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 17 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

The Universal Machine

Könyv tartalma:

"A beleegyezés, hogy ne legyünk egyetlen lény, trilógiaként tekintve monumentális teljesítmény: briliáns elméleti beavatkozás, amelyet leginkább úgy lehetne leírni, mint egy erőteljes érvelést a feketeség mint elemzési kategória mellett." - Brent Hayes Edwards, az Epistrophies szerzője: Jazz and the Literary Imagination.

A The Universal Machine (Az univerzális gépezet) című kötetben - amely mérföldkőnek számító trilógiájának befejező kötete, a beleegyezés, hogy ne legyünk egyetlen lény - Fred Moten három, Emmanuel Levinasról, Hannah Arendtről és Frantz Fanonról szóló esszécsomagot mutat be, amelyekben a szabadság, a fogság és az önvalóság kérdéseit járja körül. Moten a rá jellemző stílusban ezeket a gondolkodókat olyan művészek és zenészek mellett vizsgálja, mint William Kentridge és Curtis Mayfield, miközben a feketeség és a fenomenológia kapcsolatát firtatja.

Akár Levinas menekülésről szóló gondolatát használja fel nem szándékolt módon, akár Arendt feketeség-ellenességét vizsgálja Mayfield virtuóz falsettóján és Anthony Braxton zenei nyelvén keresztül, akár azt mutatja be, hogy Fanon fenomenológiája hogyan teszi lehetővé a fekete társadalmi életet, Moten a feketeséget a világban való létezés olyan módjaként fogalmazza meg, amely kikerüli a szabályozást. Az Univerzális gépezet - és a trilógia egésze - során Motennek a feketeségről alkotott elméletei maradandó és mély hatást gyakorolnak.