Értékelés:
A könyv vegyes kritikákat kapott, sokan dicsérik a mélységét, eredetiségét és a valóságról alkotott kép megváltoztatásának lehetőségét, míg mások a bonyolultságát és sűrű nyelvezetét kritizálják, ami miatt az átlagos olvasó számára nehezen érthető.
Előnyök:⬤ Egyedülálló és mély meglátásokat kínál, amelyek képesek átformálni az életről alkotott nézeteket és a valóság megértését.
⬤ A szerző szigorú szókincsét és konkrétságát azok értékelik, akik hajlandóak időt áldozni a tanulmányozásra.
⬤ Sok olvasó jelentős intellektuális hozzájárulásnak tartja, amely potenciális tudományos alkalmazásokkal rendelkezik.
⬤ Néhányan úttörőnek és a filozófia, a tudomány és a teológia számára is meghatározónak írják le.
⬤ Több recenzens erős érzelmi kötődést és csodálatot fejez ki a szerző gondolatai iránt.
⬤ A nyelvezetet sűrűnek, összetettnek és néha érthetetlennek írják le, és nagy erőfeszítést igényel a megértése.
⬤ Egyes olvasók szerint a könyv túlságosan technikai jellegű vagy a tudományos szempontból haladó közönségre szabott, ami elidegeníti a hétköznapi olvasókat.
⬤ A kritikusok megemlítik, hogy a szerzőnek „szektavezér” hangulata van, és aggodalmukat fejezik ki a hangvétellel és az előadásmóddal kapcsolatban.
⬤ Megoszlanak a vélemények arról, hogy a könyv érvelése teljes mértékben megalapozott-e, vagy pedig homályos vagy nem eredeti területre téved.
(17 olvasói vélemény alapján)
The Cognitive-Theoretic Model of the Universe: A New Kind of Reality Theory
A Progress in Information, Complexity, and Design (PCID) című folyóiratban 2002-ben megjelent tanulmány papírkötésben megjelent változata. ABSZTRAKT: Mivel a tudomány megfigyelési vagy észlelési jellegű, a komplex rendszerek evolúciójának tudományos modelljének és mechanizmusának megadására irányuló cél végső soron egy olyan támogató valóságelméletet igényel, amelynek modellje (vagy elmélet-univerzum leképezése) maga az észlelés. Amennyiben az információ az észlelés absztrakt pénzneme, egy ilyen elméletnek magába kell foglalnia az információ elméletét, miközben az információ fogalmát ki kell terjesztenie a reflexív önfeldolgozásra, hogy a valóság belső (önmagába zárt) leírását érje el. Ez a kiterjesztés a mentális és fizikai valóságot azonosító modellelmélet korlátozó megfogalmazásával jár együtt, ami a valóságnak egy reflexív öngeneráló, önmodellező elméletét eredményezi, amely szintaktikai szinten azonos a világegyetemével. Levezetésének jellegéből adódóan ez az elmélet, a világegyetem kognitív elméleti modellje vagy CTMU, a logika szuperautológiai valóságelméleti kiterjesztésének tekinthető. A valóságelméletet a számítógépes nyelvelmélet egy fejlett formájával egyesítve a CTMU a valóságot egy önkonfiguráló önfeldolgozó nyelvként (Self Configuring Self-Processing Language, SCSPL) írja le, egy reflexív belső nyelvként, amelyet nemcsak önreferencia és rekurzív öndefiníció, hanem teljes önkonfiguráció és önvégrehajtás (reflexív író-olvasó funkcionalitás) jellemez.
Az SCSPL valóság egy két aspektusú monizmust testesít meg, amely infokognícióból áll, az önmegismerő SCSPL-elemekben, az úgynevezett szintaktikai operátorokban található, önmagát transzdukáló információból. A CTMU azonosítja magát ezen operátorok szerkezetével és így az önmagát modellező SCSPL-univerzumának disztributív szintaxisával, beleértve azt a reflexív nyelvtant is, amellyel az univerzum a kötetlen telézisből vagy UBT-ből, az infokognitív potenciál információs korlátoktól mentes ősi birodalmából finomítja önmagát. Az antropikus elv egy korlátozó (belső) formájának, az úgynevezett telikus elvnek az irányítása alatt az SCSPL telikus rekurzióval fejlődik, közösen konfigurálva a szintaxist és az állapotot, miközben maximalizál egy általánosított önkiválasztási paramétert, és menet közben alkalmazkodik a szabadon változó belső feltételekhez. Az SCSPL a teret, az időt és a tárgyat a konspanzív dualitás és a konspanzió révén kapcsolja össze, egy SCSPL-grammatikus folyamat, amely a létezés kettős fázisai közötti váltakozást mutatja be, amely a tervezéshez és az aktualizáláshoz kapcsolódik, és a kvantummechanikából ismert hullám-részecske dualitáshoz kapcsolódik. Azáltal, hogy a valóság tervezési fázisát elosztja a megvalósulási fázis felett, a konspanzív téridő az Intelligens Tervezés elosztott mechanizmusát is biztosítja, a természetes szelekció korlátozó elve mellé az információ és a komplexitás létrehozásának alapvető eszközét csatolva.
A CTMU nemcsak biológiai, hanem kozmikus szinten is foglalkozik a fizikai evolúcióval, és a valóság hagyományos diszkrét és kontinuum modelljeivel kapcsolatos legnyilvánvalóbb hiányosságokat és paradoxonokat kezeli, beleértve az időbeli irányultságot és a gyorsuló kozmikus tágulást, miközben gyakorlatilag megőrzi a jelenlegi tudományos és matematikai paradigmák összes fontos előnyét.
