Értékelés:

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 16 olvasói szavazat alapján történt.
Perils of Dominance: Imbalance of Power and the Road to War in Vietnam
A dominancia veszélyei az első teljesen új értelmezése annak, hogyan és miért indított háborút az Egyesült Államok Vietnamban.
Meghatározó kihívást jelent az uralkodó magyarázattal szemben, amely szerint az amerikai tisztviselők vakon ragaszkodtak ahhoz a hidegháborús doktrínához, hogy Vietnam elvesztése "dominóhatást" okozna, amely a térség kommunista uralmához vezetne. Gareth Porter meggyőző bizonyítékokat mutat be arra vonatkozóan, hogy az Egyesült Államok Vietnamra vonatkozó politikai döntéseit 1954-től 1965 közepéig a katonai erőviszonyok túlnyomó egyensúlytalansága alakította, amely az Egyesült Államoknak kedvezett a Szovjetunióval és Kínával szemben.
Bemutatja, hogy a vietnami háborúba való csúszás mennyire fontos annak megértéséhez, hogy az Egyesült Államok miért indított háborút Irakban, és hogy miért valószínűek az ilyen háborúk mindaddig, amíg az USA katonai ereje túlnyomóan domináns a világban. A háború eredetével kapcsolatos hagyományos bölcsességeket megkérdőjelezve Porter azt állítja, hogy a vietnami katonai beavatkozás fő mozgatórugója nem Kennedy és Johnson elnöktől származott, hanem magas rangú nemzetbiztonsági tisztviselőktől, akiket nagyban befolyásolt az USA hidegháborús ellenségei feletti dominanciája. Porter azt állítja, hogy Eisenhower, Kennedy és Johnson elnökök mind határozottan ellenezték, hogy harci erőket küldjenek Vietnamba, de mind Kennedyre, mind Johnsonra erős nyomást gyakoroltak nemzetbiztonsági tanácsadóik, hogy vállalják a katonai beavatkozást.
Porter először tárja fel, hogy Kennedy 1962-ben megpróbált diplomáciai utat nyitni az Észak-Vietnammal folytatott béketárgyalásokhoz, de a bürokratikus ellenállás meghiúsította. Jelentősen átdolgozva egy fontos fordulópont történelmi beszámolóját, Porter leírja, hogy Robert McNamara védelmi miniszter szándékosan félrevezette Johnsont a Tonkin-öböl-válságban, és ezzel gyakorlatilag kivette az elnök kezéből az Észak-Vietnam bombázásáról szóló döntést.