Az üres cella

Olvasói vélemények

Paulette Alden „Az üres cella” című könyve egy történelmi regény, amelynek középpontjában Willie Earle 1947-es lincselése áll a dél-karolinai Greenville-ben. A regény mélyen belemerül az esemény személyes és társadalmi következményeibe, amelyek különböző - fiktív és nem fiktív - karaktereket érintenek, akik a történelmi valóság hátterében a faji kapcsolatok, a társadalmi igazságtalanság és az egyéni küzdelmek bonyolult összefüggéseit járják körül. A történetet megrendítő írásmód és gazdag jellemfejlődés jellemzi, amely a rendszerszintű rasszizmus és a polgárjogok kortárs kérdéseire is visszhangzik.

A jól kutatott és gyönyörűen megírt könyv lebilincselő elbeszélést kínál, amely egyszerre tanulságos és elgondolkodtató. Összetett karakterek jellemzik, amelyek átélhetőek és jól kidolgozottak, mély érzelmi kötődést biztosítva. Az olvasók értékelik a magával ragadó történetmesélést és a könyv relevanciáját a rasszizmus és a társadalmi igazságtalanság aktuális eseményeihez. Kiváló választás könyvklubok számára, mivel tartalmas beszélgetéseket indít el.

Néhány olvasó a rasszizmushoz és erőszakhoz kapcsolódó fájdalmas történelmi tartalom miatt nehezen olvasta a könyv bizonyos részeit. Emellett, bár a fiktív és történelmi elemek keveredése dicséretes, egyesek úgy érezhetik, hogy a téma súlya és az elbeszélés érzelmi intenzitása kihívást jelent.

(28 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Empty Cell

Könyv tartalma:

Miután 1947-ben a dél-karolinai Greenville-ben egy Willie Earle nevű fiatal fekete férfit meglincselt egy taxisofőrökből álló csőcselék, Earle életének perifériáján négy ember élete felfordul.

Lee Trammellt, a tárgyaláson felmentett huszonnyolc taxis egyikét, kínozza a gondolat, hogy a nem bűnös nem egyenlő az ártatlansággal, és az egyetlen módon menekül, amit tud. Alma Stone, aki gyerekkorában szerette Willie-t, elveszti vallását, és elmenekül Délről, csak hogy rájöjjön, Harlem nem az az Ígéret Földje, amit keresett.

Lawton Chastain, a zárkózott meleg ügyész rájön, hogy le kell rombolnia megállapodott házaséletét, ha valaha is esélyt akar adni a boldogságra. Betsy Chastain a felnőttkor küszöbén szenvedélyes, fajközi viszonyba kezd, amely megtanítja őt a szerelem és a szex hatalmára és korlátaira. Az ötvenes évek társadalmi és faji szigorának hátterében e szereplők mindegyike a szabadság sajátos változatának megtalálásáért küzd.

Mindegyikük megtapasztalja a veszteséget, a bánatot és a növekedést, miközben a Dél megkezdi hosszú menetelését a faji egyenlőség felé. A mélyen hiteles, pszichológiai meglátásokban gazdag és ékesszólóan elbeszélt Az üres cella az elejétől a végéig magával ragadja az olvasót.