Az üres negyed beduinjai

Eredeti címe:

Bedouins of the Empty Quarter

Könyv tartalma:

Ez a kötet a beduinokat, a Kelet-Szaúd-Arábia keleti részén élő pásztornépet mutatja be. A kötet az 1930-as évektől kezdve az 1960-as évekig, a könyv eredeti megjelenéséig dokumentálja az életmódjukban bekövetkezett változásokat.

Az itt leírt Üres negyedet egy olyan nép lakja, amely olyan alaposan ragaszkodik pásztorkodásához, hogy a nomádok nomádjaiként emlegetik őket. Az Al Murrah és más tevetartó pásztorok számára az ő életük gazdag és kifizetődő. Ahhoz, hogy bármelyikük is túléljen, az embereknek és a tevéknek szoros szimbiózisban kell élniük.

A tevék biztosítják az élelmet, a rostot és a szállítást; az ember pedig a rendelkezésre álló erőforrásokkal kapcsolatos ismereteket, amelyek közül a legértékesebbek a víz és a fűfélék, amelyek ott nőnek, ahol az eső esik.

Donald Powell Cole ebben a művében megmutatja, hogy ez a lét sokkal összetettebb és bonyolultabb. Ott van magáról a sivatagról, annak fajtáiról, hangulatairól és erőforrásairól szóló összetett tudás.

Aztán ott van a tevék ismerete, igényeik, képességeik és az egyes állatok sajátosságai. Ezeket a különböző ismereteket össze kell kapcsolni ahhoz, hogy a szűkös erőforrásokat teljes mértékben ki lehessen használni, ugyanakkor gondosan meg lehessen őrizni. Ugyanilyen fontos a társadalmi élet strukturálása.

A törzsbelieknek olyan rugalmas társadalmi rendszerrel kell rendelkezniük, amely lehetővé teszi az egyes háztartások számára, hogy egyedül működjenek, amikor a környezeti helyzet megkívánja. Ehhez a függetlenség és az egyenlőség mintájára van szükség. Az Al Murrah ősi hagyományok szerint él, de az élet nem változatlan.

1932-ben Szaúd-Arábia nemzet lett, és véget értek a törzsek közötti portyázások és háborúskodások. Cole kiemeli az al-murrahok alkalmazkodóképességét, mivel a sivatagot egyre inkább ellepték a gépjárművek és az olajfúró tornyok.

Tapasztalataikat prototipikusnak tekinti: az embernek mindenütt a gazdaság követelményeihez kell igazítania az életét. Egy olyan helyen, mint az Arab-sivatag, ezek az alkalmazkodások a legkövetkezetesebbek. Ez a mű megmutatja, hogy még akkor is, ha a külső világnak ezek a követelményei áthatják a viselkedést, az élet gazdag és gyümölcsöző maradhat.