Értékelés:
Scott Russell Bill „Űrhajós” Lee életrajzáról szóló kritikái vegyes képet mutatnak, kiemelve a szórakoztató anekdotákat és az egyedi elbeszélői stílust, mint fő erősségeket, ugyanakkor kritizálva az ismétlődő írást és a szerkesztői minőség hiányát. Lee és a baseball rajongói értékelik a történetek magával ragadó jellegét és a szokatlan formátumot, bár egyes olvasók szerint a szerző öncélúsága és az írói hibák rontják az összképet.
Előnyök:⬤ Egyedi történetmesélési forma
⬤ szórakoztató és humoros anekdoták
⬤ Bill Lee karakterének megnyerő ábrázolása
⬤ a baseballrajongók és az általános olvasók számára egyaránt alkalmas
⬤ új perspektívát nyújt Lee életéhez.
⬤ Ismétlődő és öncélú írói stílus
⬤ gyenge szerkesztés
⬤ néhány olvasó szerint a szerző nézőpontjának előtérbe helyezése elvonja a figyelmet Lee történetéről
⬤ hosszú és összefüggéstelen részek
⬤ ellentmondások a tények és a játék részleteiben.
(14 olvasói vélemény alapján)
The Spaceman Chronicles: The Life of the Earthling Named Bill Lee
"William Francis Lee a testvérem egy másik anyától." - Ferguson Jenkins, a Hall of Fame dobója
"Bill lelkes olvasó és gondolkodó, és igen, sokszor volt tele szarságokkal, de kit érdekelt? Nagyszerű személyiség és nagyszerű versenyző volt, de egyben teljes értékű labdajátékos is." - Dan Shaughnessy - Boston Globe
"Bill kicsoda?" - Carlton "Pudge" Fisk, a Hall of Famer játékosa
Ne zavarjon meg az, amit itt olvasni fogsz. Az Űrhajós krónikák nem egy tipikus sportéletrajz akar lenni.
Bill "Spaceman" Lee-vel kapcsolatban amúgy sincs semmi tipikus, ugye? Ő veterán baseballjátékos, szabad szellem, jelölt, nagykövet, apa, különc, férj, lázadó és eredeti bölényfejű, mindezt lazán egy kerek, fehér baseball-labda 108 nejlonvarrása tekeri össze.
Az ugyancsak különc szerző, Scott Russell teljesen nem lineáris módon meséli el a történeteket, amelyeket Kurt Vonnegut regényének összefüggéstelen jelenetei ihlettek, Lee történetei oldalról, hátrafelé és fejjel lefelé, olyan történeteket és anekdotákat mesélve el, amelyeket csak Lee maga tudott előadni. A The Spaceman Chronicles (Űrhajós krónikák) látszólag úgy utazik előre-hátra az időben, ahogyan Lee maga is átélte minden egyes pillanatát, és egyik bizarr fejezet a másik után következik, mind a 119 major league-győzelméről, ahogyan csak az Űrhajós figyelhette, tapasztalhatta és élhette túl őket. Mégis, a végén valahogy megmagyarázhatatlan módon mindennek így van tökéletes értelme - nem ragadva meg az időben.
Az Űrhajós krónikák úgy olvasható, mint egy Bill Lee által megírt inning. Semmi sem egyenes, minden mozgásban, egy-egy hurokszerű "Leephus" dobás, és még egy alattomos meglepetés gyorslabda is a térdnél, hogy hátralökjön és egyenesbe álljon. És az egyetlen ígéret, hogy minden rövid mese egy balról jövő magas lábrúgással kezdődik, és amikor végeztél, sokkal közelebb érzed majd magad az Űrhajóshoz, mint 60 láb 6 hüvelyk.