Az út a sós mocsárhoz: A John Hay Reader

Olvasói vélemények

Ez a könyv John Hay természettudós esszéinek és verseinek gyűjteménye, amely különböző természettudományos felismeréseket tartalmaz, elsősorban a tengerparti és vizes élőhelyekkel kapcsolatban, például New Englandben és Floridában. Természetkedvelőknek ajánlott, és Hay néhány környezeti megfigyelését tartalmazza.

A könyv gazdag válogatást kínál az írásokból, éleslátó megfigyeléseket tesz a természetről, és arra inspirálhatja az olvasót, hogy John Hay további műveivel is foglalkozzon. Különböző nézőpontokat mutat be a környezeti témákról, így a természetkedvelők számára is lebilincselő olvasmány.

Egyes olvasók úgy találhatják, hogy az összeállításból hiányzik az összefüggő narratíva, mivel több forrásból merít. Emellett azok, akik nem ismerik Hay stílusát, kissé sűrűnek vagy bonyolultnak találhatják az esszéket.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Way to the Salt Marsh: A John Hay Reader

Könyv tartalma:

"A közös dolgok nagyobb kiterjesztései önmagunknak, mint ahogyan azt valaha is elképzeltük." "A földi élet egy olyan járulékos varázslatból fakad, amelyet ritkán kérdezünk meg" - jegyzi meg John Hay, természettudós, esszéista, bölcs és a mellékutak megrögzött járókelője. Ez a gyűjtemény Amerika kiemelkedő természetírójának 50 éves pályafutásából szemlélteti Hay munkásságának teljes skáláját.

Az elegáns és lírai stílusú író Merrill szavaival élve "a természetíró írója, az emersoni gondolat illusztrátora, miszerint "a világ emblematikus"". Így Hay feltárja a körülöttünk mindenütt jelenlévő, de gyakran észrevétlen emblémákat. A párzásra a folyón felfelé vetett süllő őrült, lehetetlen rohanása például "a létre való törekvést jelképezi, egy közös és szörnyű küldetést, amelyhez az embereket is tehetetlenség köti".

Hay a csérek és a zöld teknősök vándormozgásában, amelyek szeretett Cape Codja mellett vonulnak el, a hazatérés misztériumát és nagyszerűségét látja: "Az irányt és a visszatérést külső jelekből megismerni éppoly új, mint amilyen ősi. Még mindig a bolygó emberei vagyunk, lényünkben várakozik minden eredeti iránya".

Akár egy homokdűne rugóskáját vagy babérját, akár a partra vetett pilótabálnák nyomorúságát, akár egy pókot ír le, amelyik a szőnyegszálain leng, Hay arra bátorít bennünket, hogy a külső, általunk oly gyakran figyelmen kívül hagyott univerzum megfigyelésével, megbecsülésével és megőrzésével tágítsuk belső univerzumunkat. Ennek eredményeként - mondja - "felfedezhetjük, hogy olyan utakra vezetnek minket, amelyek korábban láthatatlanok voltak számunkra", és "a természeti erőkkel való mély szövetségünk felismerésével új mélységre találunk önmagunkban".

Ez a közös alap minden élőlény számára.".