Értékelés:
Rich Cacace „Az út, amelyen jártam” című könyve pozitív kritikákat kapott, mert őszintén ábrázolja élettapasztalatait, különösen a katonai szolgálatát. A kritikusok szerint a könyv magával ragadó, inspiráló és jól megírt, és sokan személyesen is kötődnek a szerző történeteihez. Az elbeszélés a személyes diadalok, kudarcok és a jelentős eseményekről szóló elmélkedések keverékét tartalmazza, ami szívhez szóló olvasmánnyá teszi.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és jól megírt
⬤ átélhető és személyes történetek
⬤ inspiráló elbeszélés
⬤ őszinte reflexió a katonai életről
⬤ érzelmi mélység
⬤ pozitív hatással van az olvasókra és kedves emlékeket idéz.
Egyes kritikusok hiányolhatják a szerző személyes élményein kívüli szélesebb kontextust; mások úgy találhatják, hogy a háborús élményekre való összpontosítás egyes olvasók számára nehézkes lehet.
(6 olvasói vélemény alapján)
The Path I Walked
Richard Cacace szerette volna életének krónikáját fiaira hagyni, ezért beszélt velük az ötletről. Azt mondták neki, hogy két feltétellel tegye meg: először is, mondja el az igazat, másodszor, mondjon el mindent - a jót és a rosszat.
Ez a könyv az első huszonöt év emlékezetes pillanatainak megörökítéseként íródott. Ebben az időszakban az élete egy nagy hullámvasútnak tűnt. Az élete húszéves koráig úgy tűnt, mint egy hosszú emelkedő a hullámvasút legmagasabb pontja felé. Egyszer csak hirtelen lezuhant élete legmélyebb pontjára. Majdnem négy évbe telt, mire újra elérte az újabb csúcspontot. A büszkeség az elért eredményei miatt gyorsan elszállt az írás. Amikor a szekrényében lévő csontvázakhoz ért, kényszerítenie kellett magát, hogy kinyissa az ajtót, és kiengedje őket. Olyan dolgokat írt meg magáról, amiket senki sem tudott. Ennek eredményeképpen megkönnyebbülést érzett, hogy ezt megtette.
Mesél az amerikai tengerészgyalogságnál töltött időszakáról, ahol új büszkeségérzet töltötte el, ami segített neki kimászni a szakadékból, amelybe beleesett. Megtanította arra, hogy az embereket ne a bőrszínük vagy a nemzetiségük, hanem az erőfeszítéseik és a vágyaik alapján értékelje. Vietnám adta meg neki a vágyat, hogy újra éljen. Voltak esetek, amikor meg kellett volna halnia, de egy karcolás nélkül megúszta. Voltak olyan esetek, amikor a józan esze határán volt, és valaki közbelépett, hogy megakadályozza, hogy olyasmit tegyen, ami tönkretette volna az életét. Vietnam segített leegyszerűsíteni a szemében az emberek és az emberek viszonyának egyenletét. Egymásra volt szükségük egy kritikus időszakban, és nem érdekelte őket, hogy fehérek, feketék, spanyolajkúak vagy ázsiaiak. Azt is megtanította neki, hogy mindannyiunkban harc dúl a jó és a rossz között, és ha nem vigyázunk, a rossz győzhet. Menjünk vissza vele az 1950-es évek elejére, és járjuk végig azt az utat, amelyen ő járt.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)