Az út Omahába

Olvasói vélemények

Az „Út Omahába” kritikái dicsérik, hogy a könyv képes megragadni a College World Series és Omaha városának lényegét, és az olvasóknak élénk és magával ragadó beszámolót nyújt a versenyről, annak történetéről és a körülötte zajló személyes történetekről. Sok olvasó úgy találta, hogy a könyv élvezetes és magával ragadó élményt nyújt, és olyan érzést kelt bennük, mintha az esemény részesei lennének. Néhány kritika azonban néhány ténybeli pontatlanságot és olyan pillanatokat említ, amikor a játékok részletes leírását unalmasnak érezték.

⬤ Nagyszerű áttekintést és betekintést nyújt a College World Series-be és Omahába.
⬤ Magával ragadó történetmesélés, amely által az olvasók úgy érzik, hogy részesei az élménynek.
⬤ Megragadja a verseny érzelmi és történelmi vonatkozásait.
⬤ Kiemeli Omaha egyedülálló varázsát és az esemény iránti polgári elkötelezettségét.
⬤ Szórakoztató anekdoták és apróságok a játékosokról és a helyi hagyományokról.
⬤ Kifejezetten ajánlott a baseballrajongóknak és különösen az egyetemi baseball iránt érdeklődőknek.

⬤ Néhány ténybeli pontatlanságot jegyeztek meg az olvasók a történelmi eseményekkel kapcsolatban.
⬤ A mérkőzések leírása helyenként fárasztó lehet.
⬤ Egy híres egyetemi baseballmeccs helyszínével kapcsolatos jelentős hiba néhány olvasó számára elkeserítő volt.

(23 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Road to Omaha

Könyv tartalma:

A Három éjszaka augusztusban és A Yankee-dinasztia utolsó éjszakája szellemében Ryan McGee, a veterán sportújságíró a színfalak mögé, a lelátóra és a pályára megy, hogy izgalmas és egyben személyes betekintést nyújtson az ország egyik legforróbb sportbajnokságába, a College World Series-be.

Minden nyáron az ország minden tájáról érkező főiskolai baseballcsapatok a nebraskai Omahába érkeznek, hogy tiszta, emberfeletti, futásgyáros baseballt játsszanak egy olyan sorozatban, amely részben főiskolai kupameccs, részben megyei vásár. 2008-ban a tíznapos, nyolc csapatos torna a jeles történelem egyik legnagyszerűbb sorozatának színhelye volt. Ryan McGee pedig zárt ajtók mögé helyezi az olvasót az esélytelen bajnokkal, a Fresno State Bulldogs-szal, valamint hét ellenfelükkel, az első ütőedzéstől kezdve a labdaparkba vezető buszos utakon át az öltözőig és a kispadig. Ez a CWS olyan, amilyennek csak kevesen látják.

Az Omaha felé vezető út azonban messze túlmutat a 2008-as szezonon. Alapos betekintést nyújt a főiskolai baseball irányítási stratégiáiba és játékstílusába, valamint egy sor portrésorozatba, amely a CWS mögött és körül álló embereket vizsgálja - a játékosokat, edzőket és szurkolókat, akik a régi szép idők ártatlanságának érzését a nagy amerikai időtöltés iránti tiszteletükkel tartják életben.

McGee a Rosenblatt Stadionban is megfordul, újra átéli annak gazdag történelmét, és megtapasztalja a körülötte lévő elektromosságot, a szurkolókatól a környező városrészekig. A Blatt az utolsó igazi kapcsolat Amerikában azzal a baseball-hittel, hogy az Álmok mezeje valóban megvalósulhat: egy fakeretes stadion szűkös előcsarnokkal, ahol a csapatok megosztoznak az öltözőkön, a parkolóban öltöznek át, és autogramot osztogatnak a gyerekeknek, amíg az ujjaik be nem görcsölnek. A Blatt a hagyományok emlékműve - és az utolsó a maga nemében, amely életben tartja ezt a hagyományt.

Ryan McGee gyors szemének a play-by-play akciókhoz, valamint a sport iránti mélységes szeretetének köszönhetően az Út Omahába ritka bepillantást nyújt abba a fajta baseballba, amelyet nagyapáink ismertek - pillanatkép a tiszta amerika egyik utolsó megmaradt maradványáról: egy szülővárosról, a baseballról és az emberekről, akik ezt alakítják, és akiket viszont ez alakít.