Olvasói vélemények
Összegzés:A Hope Edelman által írt AfterGrief a gyász szívből jövő feltárása, hangsúlyozva, hogy a gyász egy élethosszig tartó folyamat, amely nem követ szigorú idővonalat. Edelman személyes anekdotákon, kutatásokon és kultúrtörténeti elemzéseken keresztül nyújt az olvasóknak megerősítést és betekintést az érzelmi tapasztalataikba, segítve őket abban, hogy megértsék, a veszteség érzései idővel újra felszínre törhetnek és fejlődhetnek. A könyv értékes forrásnak tekinthető mindenki számára, aki gyásszal foglalkozik, különösen azok számára, akik életük során jelentős veszteségeket éltek át.
Előnyök:⬤ Megnyugtatást nyújt arról, hogy a gyász egy élethosszig tartó utazás, amelynek nincs meghatározott idővonala.
⬤ Megerősítést nyújt azoknak, akik folyamatos szomorúságot vagy kihívásokat éreznek egy veszteség után.
⬤ Személyes történetek és kutatások segítségével világítja meg az összetett gyászélményeket.
⬤ Arra ösztönzi az olvasókat, hogy tartsák fenn a kapcsolatot elvesztett szeretteikkel.
⬤ Hozzáférhető és könnyen olvasható, egy baráttal folytatott beszélgetésként írható le.
⬤ Széles közönség számára alkalmas, nem korlátozódik a korai veszteséggel kapcsolatos tapasztalatokkal rendelkezőkre.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy túl korán olvasta a veszteség után, ami befolyásolhatja a tapasztalatait.
⬤ Bár általánosságban pozitív, az olvasók bizonyos érzelmi tartalmakat kihívásnak találhatnak, mivel mély gyásztémákba bocsátkozik.
(22 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Aftergrief: Finding Your Way Along the Long Arc of Loss
Könyv tartalma:
A hosszú távú gyászfolyamat hitelesítő új megközelítése, amely elmagyarázza, miért érezzük úgy, hogy "megrekedtünk", miért normális ez, és hogyan segíthet a gyászról alkotott felfogásunk megváltoztatása a fejlődésünkben - a New York Times bestseller szerzőjétől, az Anyátlan lányai szerzőjétől.
Még nem vagy túl rajta? Bárki, aki a múltjában átélt már egy nagyobb veszteséget, ismeri ezt a kérdést. Éveken át kaptuk ennek kifejezett és burkolt változatait családtagoktól, kollégáktól, ismerősöktől és barátoktól. Felismerjük a finom jeleket - az enyhe szemöldökfelhúzást, a halk, megdöbbent "Ó, hogy régen? " - azoktól, akik csodálkoznak, hogy egy ilyen régmúltbeli esemény még mindig ennyi értékes mentális és érzelmi területet foglalhat el.
Az általános, de téves feltételezés miatt, miszerint a gyásznak időben korlátozottnak kell lennie, túl sokan gondoljuk azt, hogy "rosszul" gyászolunk, amikor a szomorúság hirtelen újra feltámad, néha hónapokkal vagy akár évekkel a veszteség után. Az AfterGrief elmagyarázza, hogy egy szeretett személy halála a legtöbbünk számára nem olyasmi, amin túljutunk, túljutunk, letesszük vagy túllépünk. A gyász nem egy olyan érzelem, amin át kell menni a "jobb közérzet" felé vezető úton. Ehelyett a gyász állandó mozgásban van; hullámzó, könnyen és gyakran újraindul az emlékek és érzékszervi események hatására, és újraindul, amikor életünk átmeneteit, évfordulókat és más veszteségeket élünk át. Akár akarjuk, akár nem, a gyász beépül a fejlődő identitásunkba, ahol meghatározza gondolatainkat, reményeinket, elvárásainkat, viselkedésünket és félelmeinket, és elkerülhetetlenül továbbvisszük mindabba, ami utána következik.
A New York Times bestseller szerzője, Hope Edelman a korai veszteség hullámzó hatásaival való saját találkozásaira, valamint több tucat kutatóval, terapeutával és gyászoló emberrel készített interjúkra támaszkodva mélyreható tanácsokat ad a veszteség átértékeléséhez és a veszteség identitásunkra gyakorolt hatásáról szóló történetek kiigazításához. A veszteség történetének átformálásához, a veszteségben való egyensúly megtalálására, sőt, a veszteség nyomán megújult növekedés és céltudatosság megtapasztalására vonatkozó útmutatásokkal bizonyítja, hogy bár a gyász egy életen át tartó folyamat, nem kell, hogy élethosszig tartó küzdelem legyen.
