Az utolsó avantgárd: A New York-i költőiskola kialakulása

Olvasói vélemények

Az „Az utolsó avantgárd” című könyv a New York-i költőiskolát és az avantgárd mozgalomban betöltött szerepét vizsgálja, betekintést nyújt a költészet és a festészet közötti kapcsolatokba, valamint a korszak kulturális kontextusába. Az olvasók szerint a könyv inspiráló és hozzáférhető, ideális azoknak, akik még nem ismerik a témát, de egyes kritikusok szerint a könyvből hiányzik a mélység és az új meglátások azok számára, akik már ismerik a költőket.

⬤ Magával ragadó és közérthető írásmód, amely bevonja az olvasót a történelmi kontextusba.
⬤ Inspiráló betekintést nyújt, különösen a költők és művészek számára.
⬤ Gazdag életrajzi részletek olyan kulcsfigurákról, mint Ashbery, O'Hara, Koch és Schuyler.
⬤ Kiemeli a költők és a tágabb értelemben vett avantgárd mozgalom közötti kapcsolatokat.
⬤ Sok olvasó átalakítónak és motiválónak találta a könyvet.

⬤ Egyesek szerint a New York-i iskola ismerői számára nem elég tudományos alaposságú és mélységű.
⬤ Kritika, hogy inkább áttekintés, mint részletes tanulmány, és így nem nyújt új meglátásokat.
⬤ Néhány kritika csalódottságát fejezi ki Barbara Guest költő kizárása miatt.
⬤ Az alapos irodalomkritikát kereső olvasók számára túl lazának vagy nem akadémikusnak tűnhet.

(16 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Last Avant-Garde: The Making of the New York School of Poets

Könyv tartalma:

A kultúrtörténet mérföldkőnek számító mű, amely elmeséli, hogyan találta fel újra az irodalmat négy fiatal költő, John Ashbery, Frank O'Hara, James Schuyler és Kenneth Koch, és hogyan tette New Yorkot a világ művészeti fővárosává.

Greenwich Village, New York, 1951 körül. Minden este egy lepukkant kocsmába, a Cedar Tavern nevű, pompás bárral rendelkező kocsmába rendkívüli csoport festők, írók, költők és csavargók érkeznek, hogy igyanak, vitatkozzanak, vicceket meséljenek, veszekedjenek, viszonyokat kezdjenek, és egy erőteljes új esztétikát teremtsenek. Stílusuk játékos, tiszteletlen, hagyománytörő és zseniális. Ezekből a barátságokból és beszélgetésekből születnek azok a művészeti és költészeti alkotások, amelyek meghatározzák New Yorkot, mint a világkultúra fővárosát - az absztrakt expresszionizmus és a New York-i költői iskola.

Az amerikai művészet és irodalom egyik nagy mozgalmának részletgazdag portréja, Az utolsó avantgárd az 1948-1966 közötti éveket öleli fel, és négy gyors barátra - Frank O'Hara, James Schuyler, John Ashbery és Kenneth Koch költőkre - összpontosít. Lehman eleven életre kelti a kor és a hely rendkívüli kreatív erjedését, a nagy barátság és a művészet kapcsolatát, valamint azt az erőteljes hatást, amelyet a képzőművészek egy csoportja - különösen Jane Freilicher, Larry Rivers és Fairfield Porter - gyakorolt a New York-i iskola irodalmi törekvéseire.

Az utolsó avantgárd egyszerre meghatározó és eleven áttekintése egy jellegzetesen amerikai esztétikának és a kreativitás dinamikájának feltárása.