Az utolsó éhínség: Egy év egy afrikai farmközösségben a változás küszöbén

Olvasói vélemények

Roger Thurow „Az utolsó éhségszezon” című könyve mélyreható és érzelmes beszámolót nyújt a kelet-afrikai kistermelők küzdelmeiről, különösen az éhezés és a szegénység témakörében. Rávilágít azokra a kihívásokra, amelyekkel ezek a családok nap mint nap szembesülnek, miközben bemutatja a reményt is, amelyet a One Acre Fund nyújt a gazdáknak az oktatás, az erőforrások és a támogatás révén.

⬤ Ragyogóan megírt
⬤ magával ragadó és érzelmes történetmesélés
⬤ inspiráló és reményteli perspektívát nyújt a szegénység leküzdésére
⬤ jól megalapozott
⬤ mélyrehatóan megérti a kisbirtokos gazdák kihívásait és ellenállóképességét
⬤ a One Acre Fundon keresztül gyakorlati megoldásokra helyezi a hangsúlyt
⬤ kötelező olvasmánynak ajánljuk azoknak, akiket érdekelnek a globális éhezés és szegénység kérdései.

⬤ Az érzelmi tartalom egyes olvasók számára nyomasztó lehet
⬤ kritika a külföldi segélyekkel kapcsolatos naiv politikai nézetekről
⬤ a kapott könyv fizikai állapotára vonatkozó recenziós panaszok esetei (pl. nem új állapot).

(63 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Last Hunger Season: A Year in an African Farm Community on the Brink of Change

Könyv tartalma:

Hajnali 4 órakor Leonida Wanyama lámpást gyújtott a házában, amelyet botokból és sárból építettek. Már jóval a nap előtt felkelt, hogy szokás szerint megkezdje a mezőgazdasági munkákat.

De ez nem egy átlagos nap lesz, az új év második péntekje. Ez volt az a nap, amikor Leonida és egy csoport nyugat-kenyai kisbirtokos farmer megkezdi kivonulását a nyomorúságból Kánaánba, a tejjel-mézzel folyó földre, ahogy ő mondta. Afrika kisbirtokos gazdái, akiknek többsége nő, ismerik a nyomort.

Egy időzavarban vergődnek, lényegében úgy élnek és dolgoznak, mint elődeik egy évszázaddal ezelőtt.

A megfáradt vetőmagok, a sovány talaj tápanyagellátása, a kezdetleges tároló létesítmények, a nyomorúságos utak, valamint a tőke és a hitelek hiánya miatt a nyugati gazdák terméshozamának kevesebb mint negyedét takarítják be. Az afrikai farmerek romantikus ideálja - a természethez közel álló, bukolikus földeket gondozó vidéki falusiak - a valóságban az alultáplált gyermekek, a fárasztó fizikai munka és a mélységes reménytelenség horrorisztikus látványa.

Az élelemtermesztés a legfőbb gondjuk, és mégsem tudnak egész évben eleget enni adni családjuknak. A wanjala - az éves éhségszezon, amely egy hónaptól akár nyolc-kilenc hónapig is eltarthat - folyamatosan tart. De 2011 januárjában Leonida és szomszédai összefogtak, és vállalták azt a hatalmas kockázatot, hogy megpróbálnak változtatni az életükön.

Roger Thurow, a díjnyertes író és a világ éhínséggel foglalkozó aktivistája egy évet töltött négyükkel - Leonida Wanyamával, Rasoa Wasikéval, Francis Mamatival és Zipporah Biketivel -, hogy részletesen megörökítse erőfeszítéseiket. A The Last Hunger Season című könyvében rávilágít azokra a mélyreható kihívásokra, amelyekkel ezek a gazdák és családjaik szembesülnek, és végigkíséri őket az évszakokon, hogy kiderüljön, vajon a One Acre Fund nevű új társadalmi vállalkozás segítségével képesek-e túllépni a mélyszegénység és az éhezés világán. A gazdák életének mindennapi drámái egy fenyegető globális kihívás hátterében bontakoznak ki: a növekvő népesség táplálásához a világ élelmiszertermelésének 2050-ig majdnem meg kell duplázódnia.

Ha ezeknek a gazdáknak sikerül, mindannyiunknak sikerülhet.