Értékelés:
Mary Shelley „Az utolsó ember” című műve sokféle reakciót vált ki az olvasókból, akik gyakran csodálják a költői prózát és a mély filozófiai témákat, de kritizálják a hosszú és néha unalmas elbeszélést. A korai disztópikus műnek tekintett regény a magány, a társas kapcsolatok és az emberi lét témáit járja körül a közelgő apokalipszissel szemben, és elmélkedéseket idéz fel a társadalomról és az emberiség lényegéről. Míg egyesek lebilincselőnek és átalakító erejűnek találják, mások a szószátyársággal és a tempóval küzdenek, ami összességében vegyes fogadtatáshoz vezetett.
Előnyök:⬤ Gazdag, költői nyelvezet és filozófiai mélység.
⬤ Olyan mély témák lebilincselő feltárása, mint a magány, a társaság és az emberi lét.
⬤ A disztópikus műfaj és az apokalipszis fogalmának egyedi megközelítése.
⬤ Egyes olvasók érzelmileg meghatónak és átformálónak találják.
⬤ Történelmi jelentőség, mivel hatással volt a későbbi sci-fi művekre és apokaliptikus témákra.
⬤ Hosszú és terjedelmes elbeszélés, amely unalmas lehet.
⬤ Néhány olvasó számára a történet és a karakterek bevonásának hiánya.
⬤ Nehéz viktoriánus nyelvezet és stílus, amely elidegenítheti a modern közönséget.
⬤ A kritikusok a futurisztikus látásmód hiányát és a szentimentalizmusra való túlzott hagyatkozást jegyzik.
⬤ Egyes kiadásokat rosszul szerkesztettnek vagy nem megfelelő árúnak találtak.
(166 olvasói vélemény alapján)
The Last Man by Mary Wollstonecraft Shelley, Fiction, Classics
Végül egy tágas barlanghoz értünk, amelynek boltíves kupolaszerű teteje volt. A közepén egy nyílás engedte be az ég fényét; de ezt bokrok és aljnövényzet benőtte, ami fátyolként hatott, eltakarta a napot, és ünnepélyes, vallásos árnyalatot adott a lakásnak. Tágas, majdnem kör alakú volt, egyik végén egy görög kanapé nagyságú, magasított kőszékkel.
Az egyetlen jele annak, hogy itt élet volt, egy kecske tökéletes, hófehér csontváza volt, amely valószínűleg nem vette észre a nyílást, amikor a fenti dombon legelt, és fejjel lefelé esett. E katasztrófa óta talán évszázadok teltek el; és a romot, amelyet a kecske odafent okozott, sok száz nyár alatt a növényzet növekedése helyrehozta. A barlang berendezésének többi része levélkupacokból, kéregdarabokból és fehér, hártyaszerű anyagból állt, amely hasonlított az éretlen indiai kukoricaszemeket védő zöld csuklya belső részéhez.
Elfáradtunk az e pont eléréséért folytatott küzdelemben, és leültünk a sziklás heverőre, miközben fentről eljutott hozzánk a birkaharangok csilingelése és a pásztorfiúk kiáltása. Végül barátom, aki felkapott néhányat a szétszórt levelek közül, felkiáltott: "Ez a Szibilla barlangja; ezek a Szibilla levelei".
Megvizsgálva azt találtuk, hogy az összes levél, kéreg és egyéb anyag írásjelekkel volt megrajzolva. Ami számunkra még meglepőbbnek tűnt, az az volt, hogy ezek az írások különböző nyelveken voltak megfogalmazva: néhány, a társam számára ismeretlen nyelven, ősi káldeus nyelven és egyiptomi hieroglifákon, amelyek olyan régiek, mint a piramisok.
Még furcsább volt, hogy némelyik modern dialektusban, angolul és olaszul volt. A gyenge fényben keveset tudtunk kivenni belőlük, de úgy tűnt, hogy próféciákat, nemrégen lezajlott események részletes leírását tartalmazzák; neveket, amelyek ma már jól ismertek, de modern koriak; és gyakran ujjongó vagy szomorú, győzelmet vagy vereséget jelző felkiáltások voltak olvashatók a vékony, szűkös oldalakon.....
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)