Az utolsó épeszű ember: Michael Cardew: Modern edények, gyarmatosítás és az ellenkultúra

Olvasói vélemények

A könyv Michael Cardew, a 20. század kiemelkedő fazekasának részletes életrajza, amely feltárja életét, filozófiáját és a fazekassághoz való hozzájárulását, különösen a nyugat-afrikai gyarmati környezetben. A könyv átfogó kutatásokat ötvöz személyes elbeszélésekkel, betekintést nyújt Cardew személyiségébe, valamint kapcsolatainak és mesterségének összetettségébe.

A könyv részletes kutatással, gazdag történetmeséléssel és magas gyártási értékekkel rendelkezik. Michael Cardew szövevényes életét tárja fel, miközben politikailag éleslátó és együttérző módon ábrázolja a különböző kapcsolatokat. Az olvasók jól megírtnak, informatívnak és lenyűgözőnek találják, értékes kiegészítője a fazekassággal foglalkozó gyűjteményeknek.

Néhány olvasó megjegyezte, hogy a részletesség néha túl sok, helyenként szinte túl sok információt közöl. Néhányan nehézségekbe ütköztek a szerző által levont néhány következtetés megértésével kapcsolatban.

(11 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Last Sane Man: Michael Cardew: Modern Pots, Colonialism, and the Counterculture

Könyv tartalma:

Michael Cardew (1901-1983) brit műteremfazekas a paradoxonok embere volt: modernista, aki nem szerette a modernitást, gyarmati szolga, aki megvetette az Empire-t, férj és apa, aki homoszexuális is volt, és értelmiségi, aki a kezével dolgozott. Az 1923-ban Oxfordban diplomázott, és a legendás Bernard Leachnél tanult, majd Gloucestershire-ben, pásztori szegénységben élt, fenséges csúszópárlatokat készített, és részt vett az 1930-as évek polarizált formatervezési és politikai vitáiban. Egy háborús ghánai projekt a brit tengerentúli politika éles kritikusává tette; 1965-ig megszakításokkal Nyugat-Afrikában maradt, ahol megalapította a helyi kőedények hagyományát, amelyet a környező anyagi kultúra ihletett, és amelyet az európai importtól függetlenül, afrikaiak készítettek afrikaiaknak. Napjait kerámiamágusként fejezte be, a cornwalli Wenford Bridge-ben található fazekasműhelye az ellenkultúra előőrsének és az elégedetlen fiatalok menedékének számított. Észak-Amerikában, az Antipódusokon és a Szaharától délre fekvő Afrikában a kézművesség egyenlőségét kínálta a rasszizmus és az egyenlőtlenség ellenszereként. Ahogy Angela Carter írónő 1977-ben megjegyezte, „az utolsó épeszű embernek tűnt egy őrült világban”.

A birodalom és a polgárjogok történészei, valamint a művészet- és formatervezéstörténészek mellett a brit kultúrtörténet iránt érdeklődő olvasóknak is érdemes lesz elolvasniuk ezt a könyvet.

Megjelent a Paul Mellon Centre for Studies in British Art számára.