Értékelés:
A könyv a Chagos-szigetek lenyűgöző jogtörténetét mutatja be, megvilágítva a lakosok erőszakos kitelepítését és a mögötte álló politikai machinációkat, miközben kritikát fogalmaz meg a brit és az amerikai kormány intézkedéseivel kapcsolatban. Jól megírt, és botrányos beszámolót nyújt, amely a csalás és az igazságtalanság elbeszéléseként olvasható. Egyes olvasók azonban úgy érzik, hogy nem eléggé mély a kutatás, és talán nem közvetíti hatékonyan a szóban forgó kérdések összetettségét.
Előnyök:** Jól megírt és közérthető elbeszélés. ** Lenyűgöző történet, amely úgy olvasható, mint egy detektívregény. ** Megvilágít egy gyakran figyelmen kívül hagyott kritikus humanitárius kérdést. ** Sands jogi háttere tekintélyt kölcsönöz az elbeszélésnek. ** Kiemeli a politikai összefüggéseket és a nemzetközi jogi vonatkozásokat. ** Fontos kérdéseket vet fel a gyarmatosítással és az igazságszolgáltatással kapcsolatban.
Hátrányok:** Egyesek szerint inkább a tudományos beállítottságú közönségnek való. ** A kritikusok szerint a szerző személyes kötődése a témához túlságosan korlátozott. ** Bizonyos szempontok, például a faji kérdések, nem biztos, hogy minden olvasó számára megfelelőek. ** Néhány olvasó szerint hiányzik az alapos kutatás. ** Nem minden olvasó ért egyet a szerző által bemutatott érzelmi keretezéssel.
(10 olvasói vélemény alapján)
The Last Colony: A Tale of Exile, Justice, and Courage
A szabadság és az igazságosság megható, inspiráló Dávid és Góliát igaz története, amely egy apró nemzetet érint az Indiai-óceánon, Afrika partjainál, és egy rendkívüli nőt, aki rabszolgák leszármazottjaként szembe mert szállni a koronával és az Egyesült Királysággal - és történelmi győzelmet aratott.
1973-ban az Afrika partjainál fekvő Chagos-szigeteken Liseby Elyse-t - húszéves, frissen házasodott és négy hónapos terhes - a Chagos-szigetek teljes lakosságával együtt összeterelték, és arra utasították, hogy csomagolja össze a holmiját, és hajón hagyja el szeretett hazáját, vagy lassan éhen hal; a britek minden élelmiszerellátást elvágtak.
Mintegy kétezer embert, akik generációk óta éltek a Chagos-szigeteken, sokan a 18. században a franciák és a britek által Mozambikból és Madagaszkárról oda hurcolt rabszolgasorban élő emberek közvetlen leszármazottai, egyik napról a másikra deportáltak a paradicsomi szigetükről a brit kormány titkos döntésének eredményeként, hogy az Egyesült Államoknak földet adjon egy katonai támaszpont építéséhez az Indiai-óceánon.
A mauritiusi kormány négy évtizeden át küzdött a Chagos-szigetek visszaszerzéséért. Három évtizeddel a harc után Philippe Sands lett az ügy vezető ügyvédje, aki megtervezte az ügy jogi stratégiáját, és összeállított egy mauritiusi, belga, indiai, ukrán és amerikai ügyvédekből álló csapatot.
Amikor az ügy végül a hágai Világbíróság elé került, Sands a most hatvanöt éves, apró termetű Liseby Elyse-t választotta sztár tanúnak, és utasította, hogy jelenjen meg a bíróság előtt, és kreol nyelven beszélve mondja el a tizennégy nemzetközi bírónak a kényszerű száműzetés történetét. Az ő vallomásán múlott Chagos sorsa.
A bírák mérföldkőnek számító döntés előtt álltak: Vajon kimondják-e, hogy Nagy-Britannia jogellenesen választotta el Chagost Mauritiustól? Vajon Liseby Elyse megingatja a bírákat, és kinyitja az ajtót, hogy ő és chagosi társai visszatérhessenek hazájukba - vagy örökre száműzöttek maradnak?
Philippe Sands beszámol saját útjáról a nemzetközi jog és a hágai Világbíróság területén, valamint Liseby Elyse és a chagosiak évtizedeken át tartó rendkívüli küzdelméről, amelyet az igazságszolgáltatásért és a szabad és igazságos visszatérésért folytatott harcukért folytattak szülőföldjük idilli vidékére.
