Értékelés:
A Végső kapu egy horror novella, amely Lucio Fulci olasz horrorfilmes előtt tiszteleg. A Szent Lukács árvaház hátborzongató környezetében játszódó könyv egy vérrel, feszültséggel és váratlan fordulatokkal teli, lebilincselő történetet tartalmaz. Bár a könyv megragadja Fulci műveinek és az olasz horrornak a lényegét, nem minden olvasó találta megfelelőnek a karakterfejlődést, és néhányan elégedetlenek maradtak a narratívával.
Előnyök:⬤ Borzalmas és magával ragadó tisztelgés Lucio Fulci és az olasz horror előtt.
⬤ Gyors tempójú, hátborzongató atmoszférával és erős feszültségérzettel.
⬤ Élénk leírások és filmszerű írásmód; hatékonyan idézi fel a feszültséget és a horrort.
⬤ Régi és új karakterek keveredése, kiszámíthatatlan fordulatokkal.
⬤ Még az olasz horrorfilmek ismeretlenjei számára is hozzáférhető.
⬤ Ajánlott a véres horror és a kozmikus témák rajongóinak.
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy a karakterek nem eléggé kidolgozottak, ami az érzelmi befektetés hiányához vezetett.
⬤ Egyes kritikusok egyes cselekménypontokat kisebb problémáknak vagy cselekménybeli lyukaknak tartottak.
⬤ A gyors tempóra való hagyatkozás miatt az olvasók több mélységre vágyhatnak a világ felépítésében.
(25 olvasói vélemény alapján)
The Final Gate
Valami megrémíti a Szent Lukács Árvaház lakóit. Gurgulázó nyögések visszhangoznak a folyosókon. Hatalmas alakok leselkednek a környező erdőben. És akik reggel felébrednek, egy gyermekkel kevesebbet találnak a tető alatt...
Brandon és barátnője, Jillian úgy gondolják, hogy öccse komoly veszélyben van. Bár a St. Luke's gondozói azt mondták nekik, hogy a fiút örökbe fogadták, Brandonnak kétségei vannak. Egy barátja és egy titokzatos vezető segítségével mindent megtesznek, hogy kiderítsék, mi is történik az árvaház falain belül... és a pincelépcső alján...
A Splatterpunk-díjas Wesley Southard és a Splatterpunk-díjra jelölt Lucas Mangum szerzőtől, Ryan Harding bevezetőjével jön a The Final Gate, a végső tisztelgés Lucio Fulci olasz horror mester előtt. Vérrel, zsigerekkel és minden olyan rémálomszerű őrülettel, amit magától a Gore keresztapjától elvárhatsz, Southard és Mangum szeretetteljes tisztelgést mutat be a spagetti splatter és az 1980-as évek európai horrorjának dicsőségére.
