Az utolsó liberális republikánus: Egy bennfentes nézőpontja Nixon meglepő társadalompolitikájáról

Olvasói vélemények

John Roy Price „Az ökumenikus republikanizmus elveszett világa” című könyve részletesen megvizsgálja Richard Nixon jóléti politikáját, különösen a javasolt „garantált családi jövedelem” rendszert. Betekintést nyújt a Nixon-kormányzaton belüli politikai dinamikába és a jóléti reformot övező összetett helyzetekbe a hatvanas évek végének és a hetvenes évek elejének viharos politikai környezetében. Price első kézből származó, Nixon csapatának tagjaként szerzett tapasztalatai mélyebbé teszik a történeti elbeszélést, tükrözve mind a kor ideológiai konfliktusait, mind a politikai viták személyes tétjeit.

⬤ Magával ragadó elbeszélői stílus, amely a személyes tapasztalatokat történelmi elemzéssel ötvözi.
⬤ Értékes betekintést nyújt Nixon jóléti politikájába és annak a modern politikai vitákra gyakorolt hatásaiba.
⬤ Rávilágít a Republikánus Párton belüli árnyalt dinamikára egy átalakuló korszakban.
⬤ A jóléti és jövedelemtámogatással kapcsolatos összetett politikai kérdéseket közérthető szemszögből vizsgálja.

⬤ Lehet, hogy túlságosan a washingtoni politika bonyolultságára összpontosít, ami nem minden olvasónak tetszhet.
⬤ Egyes olvasók a témát ezoterikusnak vagy túlságosan részletesnek találhatják.
⬤ A Nixon jóléti programjával kapcsolatban levont következtetések kissé homályosak maradnak, ami elkeserítheti azokat, akik egyértelmű megoldásokat keresnek.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Last Liberal Republican: An Insider's Perspective on Nixon's Surprising Social Policy

Könyv tartalma:

Az utolsó liberális republikánus Nixon egyik vezető belpolitikai tanácsadójának memoárja. John Roy Price - a Republikánus Párt mérsékelt szárnyának tagja, a Ripon Society társalapítója és Nelson Rockefeller kampányainak munkatársa - Daniel Patrick Moynihan, majd John D. Ehrlichman mellett dolgozott a Nixon-féle Fehér Házban, hogy kidolgozzák a belpolitikát, különösen a jólét, az éhezés és az egészségügy területén. E politikák és az azokkal kapcsolatos belső fehér házi küzdelmek alapján Price Nixont szilárdan Theodore Roosevelt elnök, Thomas E. Dewey New York-i kormányzó és Dwight Eisenhower elnök liberális republikánus hagyományai közé helyezi.

Price értékes hozzájárulást nyújt a Nixon-elnökséggel kapcsolatos tudományos kutatásainkhoz és megértéséhez. Maga Nixon is azon kesergett, hogy csak a Watergate és Kína miatt fognak emlékezni rá. Az utolsó liberális republikánus első kézből nyújt betekintést Nixon belpolitikai és politikai kihívásainak kulcsmomentumaiba a belföldi szociálpolitikai színtéren. Price gazdag részletekkel szolgál arról, hogy Nixon és munkatársai milyen bizonytalan egyensúlyt teremtettek a demokrata irányítású Kongresszus és a republikánus politikában egyre erőteljesebbé váló konzervatív hullám között.

A The Last Liberal Republican (Az utolsó liberális republikánus) című könyv részletesen bemutatja, hogyan lepte meg Nixon a demokratákat és sokkolta a konzervatívokat a garantált családi jövedelemre vonatkozó ambiciózus javaslatával. Túl azon, hogy Nixon meglepő módon felkarolta azt, amit ma egyetemes alapjövedelemnek nevezünk, a harminchetedik elnök újrarendezte és jelentősen kibővítette az általa örökölt, hiányos élelmiszerbélyeg-programot, és az iskolákba beépítette a táplálkozási oktatást és a gyermekétkeztetést. Richard Nixon még egy nemzeti egészségbiztosítási programot is majdnem megvalósított: ötven évvel ezelőtt, a magánszektor keretein belül, nagyvonalú juttatásai közé tartozó, mindenki számára biztosított biztosítási fedezetet, Nixon a már meglévő állapotok fedezését, a vényköteles gyógyszerek mindenki számára történő biztosítását és szövetségi támogatást is beiktatott azok számára, akik nem engedhették meg maguknak a díjakat.

Az utolsó liberális republikánus értékes forrás lesz azon elnökségi kutatók számára, akik Nixont, politikáját, a Republikánus Párt helyzetét és azt tanulmányozzák, hogy a nixoni évek hogyan kapcsolódnak a modern konzervatív mozgalom felemelkedéséhez.