Az utolsó magasztos

Olvasói vélemények

Derek Prior fantasy-sorozatának legújabb részében a névtelen törpe érettebbé vált, a hangsúlyt a karakterfejlődésre és az egymásba fonódó cselekményekre helyezve. Bár a könyvet dicsérik az akció és a karakterek mélysége miatt, egyes olvasók úgy érzik, hogy hiányzik belőle a korábbi művekben található érzelmi kötődés, és összességében kevésbé kielégítőnek tartják.

Az olvasók értékelik a fantáziadús világépítést, az összetett karaktereket, a magával ragadó humort és a gyors tempójú akciót. A karakterfejlődést, különösen Caelin és Nyra jellemfejlődését erős pontként emelik ki. A régi és új karakterek keveredése mélyebbé teszi a történetet. Néhányan a harcjelenetek kiváló kivitelezését és az elbeszélés során végigvonuló izgalmas fordulatokat is megjegyezték.

Számos kritika szerint a könyv nem olyan érzelmileg átütő vagy jól felépített, mint a sorozat korábbi darabjai. Néhány olvasó szerint nehezebb kapcsolatot teremteni a Névtelenhez a karakterének fejlődése és a más karakterek felé való elmozdulás miatt. Sokan úgy érzik, hogy a történet inkább lezárásnak tűnik, mintsem erős folytatásnak.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Last of the Exalted

Könyv tartalma:

Polgárháború.

Rejtett kezek, amelyek a szálakat mozgatják.

És négy valószínűtlen hős:

Caelin Claver, wayista papnő:

Háború. Mindig is háborúról álmodott. Vér mindenütt, és nincs olyan vörös kéz, mint az övé.

Shadrak a Láthatatlan, orgyilkos:

A politikai társadalom árnyékában bujkált, amióta csak élt. Régebb óta. Egy parti itt, egy adománygyűjtés ott, nyilvános ünnepségek, kétes találkozók. Shadrak sosem felejtette el a legapróbb részletet sem, és az utcai pletykák és a magas tisztségviselőket pénzelő gazdag kereskedőkkel folytatott ügyletei miatt nem volt éppen nehéz neveket társítani az arcokhoz.

Nyra Sahtis, skald:

Az apja minden eszközt bevetett a tekintélyes arzenáljában, hogy kiverje belőle az embert, és rákényszerítse a slathiai természetét, hogy felnőjön. Szörnyeteg volt, de most..... Megpróbált nem elképzelni, milyen titkokat hozhatott vissza Tho'Agothból. Remélhetőleg nem jutott haza élve.

A névtelen törpe, aki egykor király volt:

Ami egy éjszakai menedékhelynek indult a Déli Sziklák között, az a sírja lett. A névtelen törpe ezt mindig is tudta. Valami a hasadék lábánál lévő barlangban az Arx Gravisra emlékeztette, ahol felnőtt. Ezért maradt még egy éjszakát, majd egy harmadikat. Mire észbe kapott, már egy egész év telt el. Az egy évből kettő lett, és ezután az egyetlen időmérője a szakállába kúszó szürkeség volt.

AZ UTOLSÓ A MAGASZTOSOK KÖZÜL.

Átok volt a törpékre.

Aztán a megmentőjük.

A királyuk.

De felesége tragikus elvesztése után a Névtelen törpe lemondott Arnoch trónjáról, és a hegyekbe vonult meghalni.

Kétszáz évvel később a törpék egy megfogyatkozott faj, amely a polgárháború szélén áll.

Amikor Arnoch hordái átviharzanak a Malfen-hágón, menekültek menekülnek az életükért, köztük a félig slathi mesemondó, Nyra Sahtis és Caelin nővér, egy papnő, aki egykor seregek kiképzője volt.

De mivel a fővárost, Jeridiumot egy második törpe frakció ostromolja, nincs hová menekülniük. Így Caelinnek annak a lordnak a segítségét kell kérnie, akit egykor elárult, míg Nyra kénytelen szembenézni mindazzal, amit hátrahagyott, amikor elmenekült gyermekkori otthonából, a Varázslók Városából.

Miközben a rivális törpe seregek Jeridium ellen közelednek, a Szenátus a Láthatatlan Shadrak nevű orgyilkost küldi a Déli Sziklákhoz, hogy keressen meg egy régi barátot, hogy kétségbeesetten próbálja megakadályozni a közelgő katasztrófát.

Az ősi gonosz ugyanis az árnyékból manipulál, és a törpék nem önmaguk. És ha van remény arra, hogy észhez térítsék őket, az egy gyászoló harcos és mitikus fejszéje alakjában érkezik:

A névtelen törpe.

A legendák hőse.

Az utolsó Magasztos.