Az utolsó mohikánok

Olvasói vélemények

Összességében az olvasók úgy találják, hogy „Az utolsó mohikánok” egy mélyreható történelmi regény, tele kalandokkal, mély karakterekkel és a kulturális konfliktus témáival. A nyelvezet és az írásmód azonban a kora miatt kihívást jelenthet, egyesek szerint túlságosan bonyolult vagy terjedelmes. A könyvet gyakran kedvezően hasonlítják össze a filmadaptációjával, bár a kettő jelentősen különbözik egymástól.

⬤ Gazdag elbeszélés mélységgel és karakterfejlődéssel, különösen az indián őslakosok alakjainak fejlődésével.
⬤ Informatív a francia és indián háború kultúrájáról és történelmi összefüggéseiről.
⬤ Magával ragadó kalandtörténet, amely az olvasókat a székük szélén tartja.
⬤ Erős írói stílus, amelyet sok olvasó értékel ékesszólása miatt.
⬤ Jó illusztrációk és minőség bizonyos kiadásokban fokozzák az olvasás élményét.

⬤ A nyelvezet archaikus, mesterkélt és nehezen emészthető, türelmet és összpontosítást igényel.
⬤ Egyes olvasók szerint a leíró stílus túlságosan is virágzó, és a történet időnként vontatott.
⬤ Az amerikai őslakosok ábrázolása ellentmondásos, beleértve a sztereotípiaként vagy faji felhanggal megjelölt pillanatokat.
⬤ A könyv különböző kiadásai közötti minőségbeli eltérések zavart vagy csalódást okozhatnak.

(997 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Last of the Mohicans

Könyv tartalma:

Az 1826-ban megjelent Az utolsó mohikánok kalandregény, amelynek középpontjában a fehér határőr, Natty Bumppo - vagy „Sólyomszem” - és két mohikán indián, Chingachgook és fia, Uncas közötti rokonság áll.

A cselekmény a francia és indián háború idején játszódik. Alice és Cora, egy brit erődparancsnok lányai veszélyes utazásra indulnak New York nyugati részének sötét erdeiben.

Huron vezetőjükről, Maguáról kiderül, hogy áruló francia szimpatizáns, aki fogva tartja a nővéreket, amíg Sólyomszem és a mohikánok meg nem mentik őket.

A bajok azonban még ekkor sem érnek véget.