Az utolsó nomád: Felnőtté válás a szomáliai sivatagban

Olvasói vélemények

A könyv Shugri Said Salh lebilincselő memoárja, amely részletesen bemutatja hihetetlen életútját a szomáliai nomád gyermekkorától kezdve a menekültként szerzett tapasztalatokon át az Észak-Amerikában való letelepedésig. A könyvet magával ragadó történetmeséléséért, élénk kulturális betekintéséért és érzelmi mélységéért dicsérik, amely a szomáliai kultúra és a menekültélmény mélyebb megértését kínálja az olvasóknak.

Az olvasók nagyra értékelik a lebilincselő elbeszélést, a szerző mesélői képességeit és a Szomáliáról nyújtott gazdag kulturális betekintést. A könyvet informatívnak, érzelmesnek és inspirálónak írják le, amely a rugalmasság, az erő és az emberi tapasztalat témáit ragadja meg. Sokan rokonszenvesnek találták a szerzőt, és élvezték, hogy történetén keresztül képes hidat verni a különböző kultúrák között. A hangoskönyv, amely akcentusokat is tartalmaz, szintén különösen kedvező fogadtatásra talált.

Néhány olvasó kihívásnak találta a tartalmat, mivel olyan nehéz témákat ábrázol, mint a polgárháború, a kulturális elnyomás és a női nemi szervek megcsonkítása. Néhány kritikában dühös érzéseket fogalmaztak meg a könyvben kiemelt társadalmi problémák, különösen a nőkkel való bánásmód kapcsán. Ezek a témák azonban szerves részét képezik a memoár üzenetének és hatásának.

(68 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Last Nomad: Coming of Age in the Somali Desert

Könyv tartalma:

Egy figyelemre méltó és inspiráló igaz történet, amely "megdöbbentő nyers szépséggel" mesél egy nő rugalmasságáról, bátor útjáról Amerikába, és családja elveszett életmódjáról.

A 2022-es Daytoni Irodalmi Békedíj nem szépirodalmi díj döntőse.

A 2022-es Arany Nautilus-díj győztese, Multikulturális és őslakosok kategóriában

Shugri Said Salh Szomáliában született, egy nagycsalád pótlányaként, és hatévesen a sivatagba küldték nomád nagyanyjához. Családjából utolsóként tanulta meg ezt az egykor elterjedt életmódot, Salh azon kapta magát, hogy varacskos disznókat kerget, termeszdombokat mászik, kecskéket terelget, és állandóan vizet és legelőket keresve vándorol nomád családjával. Bár Salh számára a sivatag kemény hely volt, amelyet a szárazság, a ragadozók és az ellenséges klánok fenyegettek, ugyanakkor szépséget, innovációt, évszázados hagyományokat is rejtett magában, és egy fiatal szúfi lány számára lehetőséget nyújtott arra, hogy bátorságot és függetlenséget tanuljon egy rettenthetetlen rokonságtól. Salh megszerette az állataival való kóborlás szabadságát és a közösség erőteljes érzését, amelyet a nomád rituálékban és az ősei szóbeli mesemondásában talált meg.

Ahogy azonban felnőtté vált, mind ő, mind szeretett Szomáliája kénytelen volt szembenézni a változásokkal, az erőszakkal és az instabilitással. Salh magával ragadó őszinteséggel és heves feminizmussal ír arról, hogyan próbált kitörni a kultúrája patriarchális hiedelmeiből, a női nemi szervek kényszerű megcsonkításáról, édesanyja elvesztéséről és a függetlenség iránti növekvő igényéről. Szigorú apja elragadta a sivatagból, majd a szomáliai polgárháború miatt milliókkal együtt kitelepítették, Salh először egy menekülttáborba menekült a kenyai határra, majd végül Észak-Amerikába, hogy egy másik életmódot tanuljon.

Az olvasók a lapokon keresztül beleszeretnek Salhba, ahogy elmeséli inspiráló történetét arról, hogyan hagyta el Afrikát, hogyan tanult meg angolul, hogyan találta meg a szerelmet, és hogyan kezdett új távlatokba saját maga és családja számára. Az őszinte és gyengéd Az utolsó nomád egy lebilincselő felnőtté válás története a rugalmasságról, a túlélésről és az otthon változó meghatározásáról.