Az utolsó palesztin: Mahmoud Abbas felemelkedése és uralma

Olvasói vélemények

A kritikák pozitívan értékelik a könyv hozzáférhetőségét, informatív jellegét és időszerűségét a nemzetközi ügyek szempontjából, különösen Mahmúd Abbász és az izraeli-palesztin konfliktus tekintetében. Vannak azonban figyelemre méltó kritikák a szerzők elfogultságával, a történelmi kontextus mélységének hiányával, valamint az Abbász utáni palesztin lét címével és ábrázolásával kapcsolatos aggályokkal kapcsolatban.

⬤ Hozzáférhető és lebilincselő írás, amely könnyen olvashatóvá teszi az összetett témát.
⬤ Értékes betekintést nyújt Mahmúd Abbász békefolyamatban betöltött szerepébe.
⬤ Időszerű és releváns az aktuális nemzetközi ügyek szempontjából.
⬤ Történetekben és elemzésekben gazdag, amelyek elősegítik a palesztin politika megértését.

⬤ A cím szerencsétlen és félrevezető a palesztinok jövőjét illetően.
⬤ Egyes kritikusok úgy vélték, hogy a szerzők elfogultak, különösen Abbasz ábrázolásában.
⬤ Aggályok a források megbízhatóságával és a történelmi tények bemutatásával kapcsolatban.
⬤ A könyv nem biztos, hogy alkalmas azoknak, akik nem ismerik az összetett történelmi összefüggéseket.

(11 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Last Palestinian: The Rise and Reign of Mahmoud Abbas

Könyv tartalma:

Mahmúd Abbász palesztin főtárgyalóként vált ismertté, nemzetének vezetője lett, majd tragikus módon kudarcot vallott a békemegállapodás megkötésében. Ez az első angol nyelvű könyv, amely az izraeli-palesztin konfliktus egyik legfontosabb szereplőjére összpontosít.

A Ramallahban, Jeruzsálemben és Washingtonban élő kulcsfigurákkal készített interjúk alapján új részletekkel teli könyv olyan lenyűgöző történetet sző egybe, amely a konfliktus veterán megfigyelőit és az izraeli-palesztin történelemmel újonnan ismerkedő olvasókat egyaránt érdekelni fogja. A szerzők, akik közül az egyik egy pártatlan washingtoni agytröszt kutatója, a másik pedig Izrael legnagyobb hírportáljának díjnyertes diplomáciai tudósítója, Abbász Amerikával, Izraellel és saját népével való több évtizedes, bonyolult kapcsolatának belső történetét mesélik el. Nyomon követik galileai neveltetését, családja menekülését az 1948-as izraeli-arab háború elől, és külföldi tanulmányait.

Felvázolják, hogy az 1990-es évek oslói békefolyamatának egyik kulcsszereplőjeként vált ismertté, és hogy sikertelenül próbált erőszakmentes alternatívát kínálni a második intifáda ellen. A szerzők különös figyelmet szentelnek a 2005 és 2014 közötti kritikus éveknek, és olyan kérdéseket vizsgálnak, mint például: Hogyan veszítette el Abbász az irányítása alatt álló terület felének ellenőrzését és népe több mint felének támogatását? Miért Abbász volt a legjelentősebb palesztin vezető, aki elítélte a terrorizmust?

Miért utasította el Abbász kétszer is Izrael és az Egyesült Államok békeajánlatát 2008-ban és 2014-ben? És hogyan változott az első világvezetőből, akit Obama elnök felhívott telefonon, olyan emberré, aki végül elvesztette az amerikai elnök bizalmát? A szerzők arra a következtetésre jutva, hogy Abbászt valószínűleg tragikus alaknak fogják megítélni, hangsúlyozzák, hogy történelmi jelentőségének nagy része attól függ majd, hogy milyen lesz a békefolyamat helyzete a távozása után. Csak a jövő fogja eldönteni, hogy a palesztin politikai gondolkodás kialakulóban lévő iskolái közül melyik lesz az uralkodó, és hogy ez milyen hatással lesz az izraeli-palesztin konfliktusra.