Az utolsó sztoikus

Olvasói vélemények

Az „Az utolsó sztoikus” című könyv kettős elbeszélés, amely az ókori Rómában és a mai Amerikában játszódik, és Marcus Aurelius filozófiáját fonja össze. Az olvasói vélemények széles skálán mozognak: egyesek nagyra értékelik az ambiciózus szerkezetet és témákat, míg mások szerint a kivitelezésből hiányzik a hihetőség és a koherencia.

Sok kritikus szerint a könyv magával ragadó, elgondolkodtató és jól megalapozott, érdekes koncepcióval, amely párhuzamot von a két korszak között. A szerzőt dicsérték az innovatív irodalmi technikákért és az aktuális társadalmi kérdésekről való elgondolkodtatásra való képességéért. Néhány olvasónak tetszettek a váltakozó történetszálak és a karakterkapcsolatok.

A kritikusok rámutattak a hihetőséggel kapcsolatos problémákra, a nehézkes írásra és a zavaros átmenetekre az ókori és a modern történetszálak között. Néhány olvasó csalódott a jellemfejlődés hiánya és Marcus Aurelius „Elmélkedések” korlátozott hatása miatt. Mások úgy találták, hogy a könyv középszerű tudományos kísérlet, és a le nem fordított latin nyelvű részekkel küszködtek.

(39 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Last Stoic

Könyv tartalma:

Az utolsó sztoikus az étvágyról és a félelemről szól, modern és ókori történet egyaránt. A történet elbeszélésének egyik fele az ókori Római Birodalom idején és helyén játszódik, a másik fele pedig a mai Egyesült Államokban.

A regény központi koncepciója, hogy a két korszak közötti párhuzamok olyan erősek, hogy az elbeszélés megszakítás nélkül folytatódhat, miközben a helyszín a történelmi Rómából a modern Amerikába változik, fejezetről fejezetre váltakozva. Marcus, egy fiatalember egy északi tartományi határvárosból, mélyen a birodalom szívébe utazik, és első kézből tapasztalja meg azokat a túlkapásokat, amelyek mind személyes, mind politikai romláshoz vezethetnek. Története ősi kommentárt kínál saját zavaros korunk aggodalmaihoz.

Nem sokkal megérkezése után a birodalom pánikba esik, amikor a főváros ellen példátlan barbár támadás indul.

A gyanakvás és a paranoia elhatalmasodik. Egy Patrick nevű fiatal római/amerikai szökevény, aki kiábrándult saját életéből és országa állapotából, meggyőződik arról, hogy Marcus veszélyes áruló.

A Patrick által tett nyilvános vádaskodás csúcspontjaként Marcust jogtalanul bebörtönzik, száműzik és megkínozzák, mint az állam ellenségét. A börtönben szembesül azzal a sok ellentmondással, amelyet fogadott hazájában és önmagában talál. A történet során, mindkét korszakban, Marcus Aurelius filozófus-császár írásai (A meditációk) váratlanul beszivárognak Marcus életébe.

A börtönben egy véletlen találkozás menti meg Sextus Condianusszal, a címben szereplő "utolsó sztoikusszal", egy cellatárssal, aki képes Aurelius szavait teljes egészében előadni és bölcsességüket átadni. Végül ez a váratlan és kéretlen tanítás adja meg a fiatalembernek a túléléshez szükséges erőt. Nyilvánvalóvá válik, hogy a tiszteletreméltó sztoikus császár szavai éppúgy érvényesek a mi korunkra, mint az ő korára.