Azok, akik elfelejtik: Családom története a náci Európában - Emlékiratok, történelem, figyelmeztetés.

Olvasói vélemények

A könyv a szerző náci korszakbeli családtörténetének, valamint az emlékezet és a felelősségre vonás tágabb értelemben vett következményeinek a 20. századi európai történelem összefüggésében történő elmélkedő feltárása. Hatékonyan kapcsolja össze a múltbeli eseményeket a jelenkori politikai válságokkal, és hangsúlyozza a történelmi bűnrészességgel való szembenézés fontosságát a jövőbeli atrocitások megelőzése érdekében.

A könyv mély betekintést nyújt a második világháború alatti és utáni németek pszichéjébe, a szerző egyedülálló családi szemszögéből bemutatva. Magával ragadó és olvasmányos, a személyes elbeszélést történelmi elemzéssel vegyíti. A recenzensek dicsérték a világos, lebilincselő történetmesélést és az „emlékezeti munka” koncepcióját, amely a mai politikai tájkép szempontjából is releváns. Az olvasók szerint a könyv elgondolkodtató és fontos a jelenlegi társadalmi kérdések megértéséhez.

Egyes kritikusok a szerző történelmi szigorát és tudományos hitelességét kifogásolták, és úgy vélték, hogy az elbeszélés időnként zavarossá válik, és nem elég mélyreható. Egyes kritikák egyoldalú szemléletre és vélt politikai elfogultságra mutattak rá, különösen a kortárs témák tekintetében. Többen úgy vélték, hogy a könyv érzelmi súlya és összetett témái miatt túlságosan nehéz olvasmány lehet, ami egyes közönségcsoportokat elidegeníthet.

(31 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Those Who Forget: My Family's Story in Nazi Europe--A Memoir, a History, a Warning.

Könyv tartalma:

"(teszi) azt a nagyon meggyőző érvet, hogy amíg és amíg nem történik meg a Donald Trumppal történtek teljes körű elszámoltatása, addig 2020-nak nincs vége, és soha nem is lesz". -- The New Yorker

"Szívbemarkoló... sosem lehet elégszer emlékeztetni minket arra, hogy soha ne felejtsünk." -- The Wall Street Journal

Graldine Schwarz újságíró megdöbbentő emlékirata német és francia nagyszülei II. világháborús életéről "egyben éleslátó pillantást vet a szélsőjobboldali nacionalizmus jelenlegi európai és amerikai térnyerésére is" ( Publishers Weekly ).

A II. világháború alatt Graldine Schwarz német nagyszülei nem voltak sem hősök, sem gonosztevők; ők csupán Mitlaferek voltak -- azok, akik követték az áramlatot. Miután a háború véget ért, a múltat a Harmadik Birodalom romjai alá akarták temetni.

Évtizedekkel később, mannheimi lakóházuk pincéjében lévő iratszekrények között kutatva Schwarz felfedezi, hogy 1938-ban apai nagyapja, Karl kihasználta a náci politikát, és alacsony áron megvásárolt egy zsidó családtól egy üzletet. Megtalálja a család egyetlen túlélőjének levelét (a többiek Auschwitzban pusztultak el), amelyben jóvátételt követel. Karl Schwarz azonban nem volt hajlandó elismerni a felelősségét. Graldine elkezdi megkérdőjelezni a múltat: Mennyire voltak bűnösek a nagyszülei? Mi tesz minket bűnrészessé? Anyai ágon francia nagyapja szerepét vizsgálja, aki rendőr volt Vichyben.

Családja három generációjának történetét és a háború utáni európai számvetési folyamatot egybefonva Schwarz feltárja, hogyan csábította el milliókat az ideológia, hogyan kerítette őket hatalmába a háború utáni tagadás köde, és hogyan sikerült végül - legalábbis Németországban - a kollektív bűntudatot demokratikus felelősségvállalássá alakítani. Azt kérdezi, hogy: Hogyan tanulhatnak a nemzetek a történelemből? És megállapítja, hogy azok az országok, amelyek kerülik a múlttal való szembenézést, különösen sebezhetőek a szélsőségekkel szemben. Az Azok, akik elfelejtik című könyvet, amely szúrós és felejthetetlen, "megérdemli, hogy széles körben olvassák és megvitassák... ez Schwarz felbecsülhetetlen értékű figyelmeztetése" ( The Washington Post Book Review).