Értékelés:
A könyvben olyan versek gyűjteménye található, amelyek a nézés aktusát és annak a világra gyakorolt hatását vizsgálják, személyes tapasztalatokat és elvont fogalmakat egyaránt tartalmaznak. Az anyaság, az erőszak és a személyes küzdelem témáit dolgozza fel, és még sokáig az olvasás után is visszhangot kelt az olvasóban.
Előnyök:Líraisága, érzelmi mélysége és elgondolkodtató témái miatt kifejezetten ajánlott. Az olvasók nagyra értékelik a versek összefüggéseit, különösen a „Punctum” című verseket és a „Egy matador veronikái” című szekvenciát. Sokan gyönyörűnek és maradandónak találják a művet.
Hátrányok:Néhány olvasó számára kihívást jelenthet a versek absztrakt jellege, mivel alapos elmélkedést igényel a jelentésrétegek teljes megértéséhez.
(3 olvasói vélemény alapján)
You Ask Me to Talk about the Interior
Költészet. A YOU ASK ME TO TALK ABOUT THE INTERIOR című verse abból az ontológiai sokkból és kettős kötöttségből fakad, hogy van egy világ (és nem a semmi), és hogy ebben a világban élünk, amely "az erőszakon múlik".
Mégis, Carolina Ebeid azt írja: "Azt akartam / hogy valami / szépet csináljak neked". Ebeid olyan hatásokból merítve, mint Barthes punctum (a fotográfiai részlet, amely áthatol a nézőn) fogalma, vagy a körök és fordulatok repertoárja, amelyeket a veronikás bikaviadalok a vörös köpenyükkel tesznek, hogy vonzzák a bikát, olyan poétikát fedez fel, amely egyszerre bonyolult és bensőséges.
A kötet versei metaforák és költői fordulatok segítségével mozognak, amelyek felfednek és megsebeznek; a személyes vallomástól és diagnózistól a politikai katasztrófákig, mint a háború és a száműzetés, terjedő területeket fednek le. A líra mint az etikai számvetés művészete ismét tanúságot tesz, a YOU ASK ME TO TALK ABOUT THE INTERIOR minden egyes verse legbelsőbb énünk lelkes kifürkészése, Ebeid régóta várt első gyűjteményének minden egyes verse egy pillanatnyi "allegória a lélek számára".