Értékelés:
A „B Plusz: Dancing for Mikhail Baryshnikov at American Ballet Theatre” című könyvében Michael Langlois egy férfi balett-táncos útját mutatja be mélyen magával ragadóan, betekintést nyújtva az olvasóknak a hivatásos balett világának kihívásaiba és győzelmeibe. Langlois őszintén és humorral osztja meg tapasztalatait, ami még a balett-társadalmon kívüliek számára is átélhetővé teszi a könyvet.
Előnyök:A könyvet dicsérik őszinte és magával ragadó írói stílusáért, amely egyedülálló betekintést nyújt a balett-táncosok életébe, különösen a férfiak szemszögéből. Az olvasók nagyra értékelik, hogy a szerző az elhivatottságra, a szenvedélyre és az igényes karrier érzelmi összetettségére helyezi a hangsúlyt. A memoár bárki számára átérezhető, akinek szenvedélye van a szakma iránt, és hatékonyan érzékelteti a balett világának árnyalatait.
Hátrányok:Néhány olvasó úgy érezte, hogy a történet vége kissé kiszámítható volt, és elsősorban a balett iránt érdeklődők számára lehet hiánypótló, bár számos kritika szerint a könyv a szélesebb közönséghez is eljut.
(16 olvasói vélemény alapján)
B Plus: Dancing for Mikhail Baryshnikov at American Ballet Theatre: A Memoir
Michael Langlois tízéves korában kezdett el balettozni tanulni, mert meg volt győződve arról, hogy a Pop Warnerből egyenesen az NFL-be katapultálja majd. Végül választani kényszerült a futball és a balett között, de a kevesebb mint kétméteres testalkatára nézve úgy döntött, hogy a balett praktikusabb megoldás. A North Carolina School of the Arts és a School of American Ballet New York-i iskolájában tanult, majd a 20. század legjelentősebb táncosa állást ajánlott neki az American Ballet Theatre-ben: Mikhail Baryshnikov.
B Plusz: Dancing for Mikhail Baryshnikov at American Ballet Theatre (Tánc Mikhail Baryshnikovnak az Amerikai Balett Színházban) című könyv egy intim betekintést nyújt a táncvilág felsőbb rétegeibe, ahogyan az egy fiatalember számára tűnt, aki feljutott a szakma csúcsára, hogy aztán felfedezze a hatalmas fennsíkot, tele táncosokkal, akiknek tehetsége és ambíciói gyakran felülmúlták az övét.
Miközben az ABT balettkarában küzd, hogy túllépjen a játékkatonák és a boldog, tanácstalan parasztok szerepén, azon töpreng, hogy mit kezdjen a legjobb barátjával, aki szerelmes belé, hogyan tegyen eleget világhírű főnökének, és hogy mennyire keveset kell enni egy balett-társulatban, mielőtt bárki felfigyel rád.
Tizenhat évnyi hivatásos pályafutás után néhány fontos felismerésre jut önmagáról és általában a balettről. „Ami a balettet számomra olyan intenzíven kielégítővé és gyönyörűvé teszi” - írja - ”az az, hogy olyan kevés benne az anyag. Nincsenek kellékek. Nincsenek eszközök, amelyeket manipulálni kell. Csak a táncos van abban a pillanatban, és bárki is legyen ő, és bármit is tudjon csinálni, csak akkor és csakis akkor létezik”.
