Olvasói vélemények
Összegzés:A Randall Balmer által írt „Bad Faith” című könyvről szóló kritikák különböző nézőpontokat mutatnak be, kiemelve a könyvben a vallási jobboldal felemelkedését és annak következményeit, különösen olyan kérdésekben, mint a rasszizmus és az abortusz. A kritikusok értékelik az éleslátó érveket és a történelmi kontextust, míg néhányan kritizálják az írásmódot és a tartalom mélységét.
Előnyök:Az olvasók elismerően nyilatkoznak a könyvről, mert éleslátóan elemzi az evangélikusok és a szélsőjobboldali politika közötti közeledést, különösen az abortusz és a rasszizmus vonatkozásában. Sokan úgy találják, hogy a könyv jól kutatott, informatív és a tények világos bemutatásával kulcsfontosságú a kortárs keresztény nacionalizmus megértéséhez. A könyvet kötelező olvasmányként írják le azok számára, akik meg akarják érteni a vallási jobboldal politikai mozgalmai mögött álló történelmet és motivációkat.
Hátrányok:Egyes kritikusok megjegyzik, hogy a könyv a korábbi cikkek felületes bővítésének tűnik, hiányzik belőle a mélység és a koherencia, és előfordulnak benne ismétlések. A kritikák között szerepel a szerző vélt elfogultsága, különösen az abortuszról alkotott személyes nézeteivel kapcsolatban, valamint az evangélikusok ellenérveivel való szembenézés elmulasztása. Emellett megemlítik, hogy a könyv túlárazott és rossz minőségű.
(34 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Bad Faith: Race and the Rise of the Religious Right
Könyv tartalma:
Meglepő és felkavaró eredettörténet.
Van egy általánosan elfogadott történet a vallási jobboldal felemelkedéséről az Egyesült Államokban. Ez a következőképpen hangzik: az amerikai evangélikusok jogos dühvel, egységes frontként léptek a politikai színtérre, hogy a Legfelsőbb Bíróság 1973-as Roe kontra Wade döntése után harcoljanak az abortusz jogszerűsége ellen.
A probléma az, hogy ez a történet egyszerűen nem igaz.
Az 1970-es évek végéig az abortuszt illetően nagyrészt ambivalensek voltak, az evangélikus vezetőket először nem a Roe kontra Wade, hanem a Green kontra Connally ügy mozgósította, egy kevésbé ismert 1971-es bírósági döntés, amely a faji megkülönböztetést alkalmazó intézmények - amelyek közül akkoriban több is volt a keresztény oktatás világában - adómentességét fenyegette. Amikor 1976-ban a leghírhedtebb ilyen iskola, a Bob Jones Egyetem adómentes státuszát visszavonták, az evangelikalizmus politikai erővé vált, és a Republikánus Párthoz került. Csak később, amikor a polgárjogi korszakot követően egyre népszerűtlenebbé váló álláspontot kellett fedezni egy elfogadhatóbb témával, az abortusz elleni erkölcsi keresztes hadjáratot tették a ma vallási jobboldalként ismert mozgalom központi témájává.
A Politico 2014-es, "A vallási jobboldal valódi eredete" című cikkéből származó, jelentősen kibővített érvelésében Randall Balmer végigvezeti az olvasót azon a szövevényes történelmi pályán, amely az amerikai evangelikalizmussal, mint a rabszolgasággal szemben álló progresszív erővel kezdődött, majd később a huszadik század közepén elszigetelt apolitikus mozgalom volt, egészen a 2016-os választásokig, amikor a fehér evangélikusok 81 százaléka Donald Trump elnökjelölt körül tömörült. Balmer szerint a fordulópontot az 1970-es évek végének az az időszaka jelentette, amikor az amerikai evangélikusok Jimmy Carter ellen fordultak - annak ellenére, hogy ő is a sajátjuk volt, egy vallásos "újjászületett" keresztény - a Republikánus Párt javára, amely úgy találta, hogy egyetlen téma képviseletével megnyerheti a hűségüket. Ennek a szövetségnek a következményei még mindig kibontakoznak, Balmer beszámolója feltárja az olyan evangélikus jelszavak gyökereit, mint a "vallásszabadság" és a "családi értékek", miközben rávilágít arra, hogyan indult ez a mozgalom - és részben megmagyarázza, mivé vált.
