Értékelés:
Gary Helton „Baltimore's Streetcars and Buses” című könyve a baltimore-i tömegközlekedési rendszer lebilincselő történelmi áttekintését nyújtja, a villamosokra és azok romantikus jelentőségére összpontosítva a városi Amerikában. Rengeteg fénykép és részletes képaláírás mutatja be a rendszer fejlődését az 1850-es évektől az 1970-es évekig.
Előnyök:A baltimore-i villamosok lebilincselő és romantikus ábrázolása.
Hátrányok:Gazdag történelmi tartalom a közlekedési fejlesztések átfogó idővonalával.
(4 olvasói vélemény alapján)
Baltimore's Streetcars and Buses
Az 1850-es években Baltimore 170 000 lakosának kevés lehetősége volt a városban való közlekedésre. Az évtized vége előtt azonban az omnibusz - a postakocsi városi változata - Baltimore első tömegközlekedési eszközeként jelent meg.
Ezt követték a hószekerek, majd a drótkötélpályás kocsik, végül pedig az elektromos meghajtású villamosok. Felismerve a kohézió szükségességét, a város számtalan közlekedési szolgáltatója egyetlen üzemeltetőbe olvadt össze. Az 1899-ben bejegyzett United Railways and Electric Company (Egyesült Vasúti és Villamos Vállalat) azzal a nem irigylésre méltó feladattal nézett szembe, hogy integrálja a nem megfelelő, nem kompatibilis és gyakran elavult berendezésekkel kiszolgált útvonalakat.
A következő hét évtizedben a baltimore-i tömegközlekedés túlélte a csődöt, a névváltoztatást, két világháborút, a magánautók elterjedését, a városon kívüli érdekeltségek hatalomátvételét és az új járművek sokaságát. Vitathatatlan, hogy a magánüzemeltetésű tömegközlekedés egységes rendszere 1970-ben sem került közelebb a valósághoz, amikor a vonal végére ért, és átvette az állam.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)