Értékelés:
A könyv alapos vizsgálatot nyújt Sir Edgar Speyer életéről, aki az első világháborút követő előítéletek és igazságtalan bánásmód áldozata lett. A történelmi igazságtalanság, a társadalmi bűnbakképzés és a hatóságok hibás döntéshozatalának következményei témáját emeli ki. A szerző, Tony Lentin széles körű kutatást végzett, és jól dokumentált elbeszélést nyújt be, amely emlékezteti az olvasót a kormányzás irracionalitásának veszélyeire. Néhány olvasó azonban megjegyezte, hogy a részletes beszámolók megértéséhez koncentrált erőfeszítésre van szükség.
Előnyök:⬤ Jól kutatott és dokumentált, alapos tudományosságot bemutató könyv.
⬤ Megrendítő pillantást vet a történelmi előítéletekre és a bűnbakképzés következményeire.
⬤ Magával ragadó elbeszélés, amely a brit történelem egy fontos, de elfeledett epizódjára világít rá.
⬤ Betekintést nyújt a történelmi igazságtalanságok jogi következményeibe.
⬤ Elmélkedésre ösztönöz a modern igazságszolgáltatási eljárásokról és döntéshozatalról.
⬤ Az első fejezetek sűrű részletezése jelentős koncentrációt igényelhet az olvasótól.
⬤ Egyesek számára a könyv összetettsége miatt kihívást jelenthet, hogy teljes mértékben foglalkozzanak vele.
⬤ A téma egyes olvasók számára nehéznek vagy zavarónak tűnhet.
(8 olvasói vélemény alapján)
Banker, Traitor, Scapegoat, Spy?: The Troublesome Case of Sir Edgar Speyer: An Episode of the Great War
Sir Edgar Speyer az Edward-kori London pénzügyi, kulturális, társadalmi és politikai életének feltűnő alakja volt. A mélyen fekvő "metróvonalak" építését finanszírozó szindikátus vezetője és a "földalatti királya", emellett műértő és aktív mecénás volt, aki megmentette a "Prom"-ot az összeomlástól, saját költségén fejlesztette a nemzet zenei és művészeti életét, és irányította Scott kapitány antarktiszi expedícióinak finanszírozását.
Speyer és felesége, a koncerthegedűs Leonora Speyer mesésen pompás stílusban éltek. 1914 kora nyarán a londoni társaságban sikerük és hírességük csúcsán álltak. A háború kitörésekor heteken belül páriákká, a gyanakvás és az ellenszenv tárgyává váltak.
Annak ellenére, hogy Speyer több mint 20 éve honosított brit állampolgár és mindenütt jelenlévő jótevő volt, a társadalom kiközösítette, és a Northcliffe-sajtó kíméletlenül zaklatta. Az 1918-as külföldiekről szóló törvény értelmében Speyert 1921-ben bírósági vizsgálat elé idézték, amely bűnösnek találta hűtlenség és elégedetlenség, valamint az ellenséggel való érintkezés és kereskedelem vádjában.
Megfosztották állampolgárságától és a Privy Council tagságától. A The Times árulónak állította be Speyert, aki hevesen tagadta a vádakat, de ezt követően soha nem tért vissza Angliába, és soha nem felejtette el a megpróbáltatásait.