Bár természetesen a végén önmagaddá válsz: A Road Trip with David Foster Wallace

Olvasói vélemények

A könyv David Foster Wallace-ról nyújt betekintést David Lipskyvel egy út során folytatott beszélgetéseken keresztül. Míg sokan dicsérik Wallace gondolatainak és küzdelmeinek hitelességét és mélységét, egyes olvasók kritizálják Lipsky szerkesztői stílusát és vélt önhittségét. Az elbeszélés néha összefüggéstelennek és ismétlődőnek tűnik, a szerkezetről és az előadásmódról megoszlanak a vélemények.

Mély és személyes betekintést nyújt David Foster Wallace elméjébe és küzdelmeibe.

Magával ragadó beszélgetések, amelyek szórakoztatóak és intellektuálisan ösztönzőek.

(125 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Although of Course You End Up Becoming Yourself: A Road Trip with David Foster Wallace

Könyv tartalma:

HAMAROSAN NAGYJÁTÉKFILM LESZ, JASON SEGAL ÉS JESSE EISENBERG FŐSZEREPLÉSÉVEL, JAMES PONSOLDT RENDEZÉSÉBEN.

David Foster Wallace kitörölhetetlen portréja, amely egyszerre vicces és inspiráló, és amely egy ötnapos utazáson alapul, amelyet David Lipsky díjnyertes íróval tett Wallace Infinite Jest turnéja során.

David Lipsky szerint David Foster Wallace volt Amerika legjobb fiatal írója. Lipsky szerint Wallace-nak a Harper's magazin számára a 90-es években írt darabjai olyanok voltak, „mintha először hallottam volna mindenkinek az agyhangját, akit ismertem: így beszéltünk, tapasztaltunk, gondolkodtunk mindannyian. Olyan volt, mintha érezném a levegőben a nedvességet, mintha egy mérföldről látnám a vihar első villanását. Tudtad, hogy valami gigantikus dolog közeledik.”.

Aztán a Rolling Stone elküldte Lipskyt, hogy csatlakozzon Wallace-hoz a Végtelen élc című könyvének utolsó turnéján, amely a regényt nemzetközi hírnévre juttatta. Egymás ellen veszítenek sakkban. Megfagynak egy repülőtéren. Chicagóba rohannak, hogy elérjék a pótrepülést. Minneapolisban elviselnek egy szörnyű olvasókíséretet. Wallace felolvasást tart, dedikál, megjelenik az NPR-ben. Wallace beadja a derekát, és óriási mennyiségű szállodai televíziót fogyaszt (amit ő „a nézés orgiájának” nevez). Visszarepülnek Illinoisba, hazavezetnek, megsétáltatják Wallace kutyáit. E hétköznapi események közepette Wallace figyelemre méltó dolgokat mesél Lipsky-nek - mindent, amit csak tud az életéről, arról, hogy mit érez, mit gondol, mi az, ami megrémíti, lenyűgözi és összezavarja - Lipsky által megszeretett írói hangon. Lipsky jegyzetelt, abbahagyta az irigykedést, és kezdett ugyanúgy érezni iránta - azt a hálás, éber érzést -, mint a Végtelen élc iránt. Aztán Lipsky elindul a repülőtérre, Wallace pedig egy baptista templomba megy táncolni.

Egy életrajz öt nap alatt, a Bár persze a végén önmagad leszel David Foster Wallace, ahogyan kevesen élték meg ezt a nagy amerikai írót. Saját szavaival elmesélve, itt van Wallace saját története, és az ő megdöbbentő, humánus, éber világlátása; itt vannak történetek arról, hogy fiatal írónak lenni - általában véve fiatalnak lenni -, megpróbálni összedolgozni az elképzeléseidet arról, hogy kinek kellene lenned, és hogy mások mit várnak el tőled, és hogy milyen fiatalnak lenni 1996 márciusában. És arról, hogy milyen volt David Foster Wallace-szal lenni, és - ahogy ő meséli - milyen volt David Foster Wallace-szá válni.

„Ha eszedbe jutnak olyan pillanatok az életedben, amikor rendkívüli tisztességgel és szeretettel és tiszta, érdektelen törődéssel bántál emberekkel, csak azért, mert emberként értékesek voltak. A képesség, hogy ezt tegyük magunkkal. Úgy bánni magunkkal, ahogyan egy igazán jó, értékes baráttal bánnánk. Vagy egy apró gyermekünkkel, akit abszolút jobban szerettünk, mint magát az életet. És azt hiszem, ezt valószínűleg el is lehet érni. Szerintem a feladatunk része, amiért itt vagyunk, hogy megtanuljuk, hogyan tegyük ezt. Tudom, hogy ez egy kicsit jámborul hangzik.”.

--David Foster Wallace.