Barátok és ellenségek

Olvasói vélemények

Barbara Amiel memoárja mélyen személyes és őszinte életének feltárása, amely igyekszik fényt deríteni az őt ért igazságtalanságokra, miközben ellentmondásos képet mutat tapasztalatairól és kapcsolatairól. Bár a könyvet dicsérik lebilincselő történetmesélése és kíméletlen őszintesége miatt, kritikák is érik a terjedelme és a szerző néhány erkölcsileg megkérdőjelezhető gondolata miatt.

A könyv jól megírt, magával ragadó, és lenyűgöző betekintést nyújt egy összetett egyéniség életébe. Sok olvasó értékelte Amiel őszinteségét az életéről, a kapcsolatairól és a társadalomkritikákról, lebilincselőnek és elgondolkodtatónak találva történetmesélését. Néhányan kiemelték a szórakoztató aspektusokat, a humort és az elbeszélésben bemutatott nyers őszinteséget.

A kritikusok megjegyezték a könyv hosszúságát, és úgy vélték, hogy lehetett volna tömörebb is. Néhányan Barbara Amielt ellenszenves karakternek találták, és elrettentették őket bizonyos ellentmondásos vélemények és kinyilatkoztatások a szövegben. Néhány személyes történet szemléletes jellege és a megkérdőjelezhető erkölcsi álláspontok védelme szintén elriasztotta az olvasókat attól, hogy teljes mértékben értékeljék az emlékiratot.

(101 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Friends and Enemies

Könyv tartalma:

Barbara Amiel régóta várt memoárja megdöbbentően őszinte, részletgazdag és kevés poént használ. Ösztönös feministaként és most a feminizmus politikai korrektségének ellenségeként saját emlékiratai a tapasztalatok - politikai, szexuális, házassági és anyagi - félelmetes tárházát ölelik fel.

Londonban született a villámháború idején, korai életében az egyetlen állandó feszültséget a zsidó identitásába vetett szilárd hit jelentette, még akkor is, amikor a zsidó közösség kitagadta őt, és az a megkérdőjelezhetetlen nézet, hogy a nők bármit megtehetnek bármilyen területen, amit csak akarnak, anélkül, hogy a társadalom jóváhagyását el kellene nyerniük. Az újságírói karrierje Kanadában kezdődött, miután családja kivándorolt, és az Egyesült Királyságban folytatódott, miután visszatért. Négy házassággal és válogatott számú - hol híres, hol hírhedt (hol fiatal, hol idősebb) - párjával különböző világokban mozgott, ahol olyan problémákkal találkozott, amelyeket saját hibás döntései tettek esetenként még nehezebbé.

Írói képességeit mutatja, hogy évtizedeken át a kanadai és a brit újságírásban, valamint az amerikai kiadványokban - a Wall Street Journaltól a Vogue-ig - dolgozott. mint szemtelenül liberális nézeteket valló írót, éppúgy gúnyolták a ruhatára, mint az ötletei miatt.

A könyvekben és a televízióban évekig ostorozták, és a média minden elképzelhető névvel illette, de ő filozofikus. „Szeretem a divatot, a szexet és az operát” - mondta egyszer egy interjúalanyának - »de könnyebb lett volna az életem, ha a vonatozás és a bélyeggyűjtés lett volna a szenvedélyem.« Az élete operai színvonalú, a legkülönbözőbb szereplőkkel, köztük Elton Johnnal, Henry Kissingerrel, Anna Wintourral, Oscar De La Rentával, Diana hercegnővel, Tom Stopparddal, Brooke Astorral, Ghislaine Maxwellel, Ronald Harwooddal, David Frosttal, Manhattan arisztokratáival és az angol kastélyokkal. Mindezt, írja, „a naivitás és az önimádat végzetes kombinációjával”.

A férje, Conrad Black peréhez és bebörtönzéséhez vezető (végül alapvetően igazolt) epikus csata az amerikai igazságszolgáltatással lakmuszpapírrá vált, hogy kiválassza a barátokat azok közül, akik gyorsan ítélkeztek és kegyetlenül elmarasztalták őket. a barátok és ellenségek nem a bosszú könyve, hanem a saját igazságának megtalálására tett kísérlet: egy élet, amely olyan, mint egy regény, ékesszóló, meglepő, mélyen személyes őszinteséggel megírt és teljesen letehetetlen.