Barbárok, martalócok és hitetlenek

Olvasói vélemények

A „Barbárok, martalócok és hitetlenek: The Ways of Medieval Warfare' című könyve Antonio Santosuosso szórakoztató áttekintést nyújt a középkori hadviselésről és a Nyugatrómai Birodalom összeomlásáról, miközben a vallási konfliktus elemeit is beépíti. Míg sok olvasó értékeli a történetmesélést és a lebilincselő stílust, néhányan kritizálják a történelmi elbeszélés mélységének és folyamatosságának hiányát.

⬤ Szórakoztató és könnyen olvasható elbeszélés.
⬤ Jó bevezető forrás a középkori történelem iránt érdeklődők számára.
⬤ Magával ragadó vignetták, amelyek élénkítik a szöveget.
⬤ Jól kutatott, a katonai taktikák és a politikai szervezet széles körű áttekintésével.
⬤ Informatív a törzsek és vallások közötti konfliktusokról és dinamikáról szóló ismereteket kereső olvasók számára.

⬤ Hiányzik a mélység, a teljesség és a folytonosság; a történelem főbb szakaszai kimaradnak.
⬤ Néhány olvasó úgy találta, hogy az írás elkalandozott, és nehezen tartotta fenn az érdeklődést.
⬤ A főbb témák és állítások kidolgozatlansága, különösen a katonai taktikák tekintetében.
⬤ Kihagy olyan fontos elemeket, mint például a mongolok hatása a középkori hadviselésre.
⬤ Nem ajánlott részletes és tudományos elemzést kereső komoly történelemtanulóknak.

(10 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Barbarians, Marauders, and Infidels

Könyv tartalma:

A Barbárok, martalócok és hitetlenek a középkori háborúk indítékait és borzalmait, az etnikai és vallási csoportok felemelkedését és bukását, valamint a jó és rossz katonai vezetők tetteit vizsgálja ebben az erőszakos és színes időszakban.

Ebben az átfogó krónikában a történelmi személyiségek és az olyan nagy hadjáratok, mint Nagy Károly, a magyarok és a keresztes hadjáratok nem ikonokként, hanem koruk élő részeként jelennek meg, minden eredményükkel és emberi kudarcukkal együtt. Santosuosso azt állítja, hogy a háborút a középkor nagy részében Istenért, személyes nyereségért és becsületért vívták.

Mind a keresztények, mind a muszlimok gyakran Isten akaratával magyarázták a háborús erőszakos cselekedeteiket. A vallási motiváció mellett a katonák, ha a felsőbb osztályhoz tartoztak, úgy vélték, hogy a bátor cselekedetek a társadalomban való megbecsülés megszerzésének szükséges szempontjai. Végül a háború az anyagi haszonszerzés egyik módja volt a krónikus alulfoglalkoztatottság és az alacsony jólét időszakában.

Különös hangsúlyt kapnak a középkorban az egyik korszakból a másikba történő masszív átmenetek. A szerző elmagyarázza, hogy ezek a változások hogyan tükröztek egy olyan környezetet, amelyben a karizmatikus vezetők, az egyház és az arisztokrácia vezető szerepet játszottak a háború művészetének és gyakorlatának "irányítóiként", és általában a csatatéren főszereplőként.