Barksdale's Charge: A konföderáció igazi dagálya Gettysburgban, 1863. július 2-án

Olvasói vélemények

A „Barksdale's Charge” című könyv William Barksdale tábornok gettysburgi támadásának mélyreható elemzését nyújtja, a Mississippi dandárjára összpontosítva. Bár a könyv jól kutatott, és rávilágít a dandár hősiességére, kritika éri az ismétlődő írásmódja, az az állítása, hogy Barksdale támadása volt a konföderációs csúcspont, és a hatékony térképek hiánya miatt. Egyes olvasók lebilincselőnek és informatívnak találták, míg mások unalmasnak és hibás kivitelezésűnek érezték.

⬤ Jól kutatott, az egyes katonákra és a polgárháború személyes vonatkozásaira összpontosítva.
⬤ Élénk leírások a támadásról, amelyek szemléltetik a Barksdale-dandár bátorságát és taktikáját.
⬤ Egyedülálló nézőpontot kínál a gettysburgi csata egy gyakran figyelmen kívül hagyott részéről.
⬤ Néhányan úgy találták, hogy ez egy érdekes beszámoló, amely növeli a történelmi összefüggések megértését.

⬤ Az írás hajlamos az ismétlődésre és a nehézkességre, ami egyesek számára unalmas olvasmánnyá teszi.
⬤ Hiányzik a hatékony szervezés, ami nehézségekhez vezet a csata elbeszélésének követésében.
⬤ A Barksdale-rohamnak mint a Konföderáció csúcspontjának túlhangsúlyozása túlzónak tűnik.
⬤ Az elbeszélést nem támasztják alá megfelelő térképek és illusztrációk, ami akadályozza a földrajzi megértést.

(104 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Barksdale's Charge: The True High Tide of the Confederacy at Gettysburg, July 2, 1863

Könyv tartalma:

A Barksdale's Charge pontosan azt a pillanatot írja le, amikor a Konföderáció elérte a csúcspontját, és az északi államok katonáinak éppen csak sikerült megőrizniük a tökéletes Uniót. Gettysburg harmadik napján Robert E.

Lee nagyszerű támadást indított. Puszta pompa tekintetében felülmúlhatatlan volt, és egyben a háború középpontját is jelentette, mind időben, mind pedig abban a tekintetben, hogy a konfliktus hogyan fordult sarkon - a konföderáció kitartó reményeitől a lázadók közelgő kétségbeeséséig. De Pickett's Charge-t aznap az uniós védők összezúzták, miután eleve esélyük sem volt rá.

A Konföderáció igazi "dagálya" Gettysburgban az előző délután következett be, a kavargó tűzvész idején, amikor Longstreet hadteste először lépett be a csatába, amikor a szövetségiek éppen csak kitartottak.

A csata második napján a lázadók legjelentősebb lándzsahegye Barksdale mississippi dandárja volt, amely az egyik (uniós) megfigyelő szerint "a legnagyobb rohamot indította, amelyet halandó ember valaha látott". Barksdale dandárja már híres volt az Észak-Virginiai Hadseregben a Fredericksburgnál vívott önálló harcairól.

Gettysburg második napján már csak arra vágyott, hogy bevonuljon. A szövetségi baloldal nem volt olyan sebezhető, mint ahogy Lee elképzelte, de a lázadók kívánságainak megfelelően együttműködött azzal, hogy a harmadik hadtestét salientbe terelte. Hood repedező hadosztálya indult el először, elfoglalta Devil's Den-t, megmászta Little Round Topot, és beverekedte magát a búzamezőre.

Ezután Longstreet kezdte meg McLaws hadosztályának indítását, és végül Barksdale-nek adta meg a parancsot. A mississippiak, élükön fehér hajú parancsnokukkal lóháton, teljesen szétzúzták a barackkertek sáncát, és tovább meneteltek egészen a Cemetery Ridge-ig. Hancock, Meade és más uniós tábornokok kétségbeesetten küzdöttek, hogy egységeket találjanak a lázadók áradatának feltartóztatására.

Barksdale egyik ezrede, a 21. Mississippi, a káoszban elszakadt a dandártól, és a mezőn keresztül tombolt, lövegről lövegre lerohanva az uniós ütegeket.

Az összeomló szövetségieknek négy különböző hadtestből kellett embereket összeszedniük, hogy megpróbálják megállítani a támadást. Maga Barksdale az előrenyomulás csúcspontján esett el. A sötétség, valamint a konföderációs kimerültség végül véget vetett a napi harcnak, amikor a magaslatokon lévő, megrendült, kimerült szövetségi egységek számot vetettek.

Alig bírtak a lázadók teljes vadságával szemben, egy olyan napon, amely a nemzet sorsát döntötte el.