Bármi is kellett hozzá: Egy amerikai ejtőernyős rendkívüli emlékirata a menekülésről, a túlélésről és a hősiességről a második világháború utolsó napjaiban.

Olvasói vélemények

A könyv Henry Langrehr, a második világháborús veterán megrendítő emlékiratai, amelyekben részletesen beszámol a háború alatti élményeiről, nehézségeiről, valamint a szabadságról és az áldozatokról szóló elmélkedéseiről. A recenzensek nagyra értékelik a lebilincselő történetmesélést, a hitelességet és az elbeszélés érzelmi mélységét, így értékes olvasmány azoknak, akiket érdekelnek a személyes történelmi beszámolók.

Az elbeszélés jól megírt és magával ragadó, első személyű nézőpontot nyújt a második világháborúról. Az olvasók dicsérik a hitelességet, az érzelmi őszinteséget és a szabadság árába való betekintést. Sok kritikus szerint a könyvet nehéz volt letenni, és nagyra értékelték a katonák tapasztalatairól szóló informatív jellegét.

Néhány recenzens megjegyezte, hogy bizonyos részletek elferdülhettek, és megemlítik az események gyors időrendjét, ami kérdéseket vethet fel. Néhányan úgy érezték, hogy a könyvből hiányzik bizonyos témák mélyebb feltárása a személyes élményeken túl.

(72 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Whatever It Took: An American Paratrooper's Extraordinary Memoir of Escape, Survival, and Heroism in the Last Days of World War II

Könyv tartalma:

A VE Day 75. évfordulója alkalmából megjelent felejthetetlen, eddig soha el nem mondott, első személyben elmesélt beszámoló a II. világháborúról: egy amerikai ejtőernyős igaz története, aki túlélte a D-napot, fogságba esett és bebörtönözték egy náci munkatáborban, majd merész szökést hajtott végre a szabadságba.

Most, 95 évesen a Nagy Generáció egyik kevés élő tagja végre megosztja tapasztalatait a valaha elmesélt egyik legjelentősebb második világháborús történetben. Amikor 1944. június 6-án, a hajnali órákban megkezdődött a szövetségesek normandiai inváziója, Henry Langrehr, a 82. légideszantos amerikai ejtőernyős a megszállt Franciaországba ejtőernyővel bevetett szövetségesek ezrei között volt. A heves légvédelmi tüzet túlélve Sainte-M re- glise-ban egy üvegház üvegtetőjén keresztül zuhant le. Míg az egységében sok katona meghalt, Henry és más túlélő katonák hősiesen harcoltak az ellenséges tankok ellen. Június 29-én Henry a nácik fogságába esett. Hihetetlen utazásának következő szakasza kezdődött.

Egy hétig egy haláltábor külső gyűrűjében tartva, Henry szemtanúja volt a nácik kimondhatatlan brutalitásának - az úgynevezett végső megoldásnak -, amikor az embereket a halálba menetelték, testüket pedig fahasábokként dobták el. Egy munkatáborba szállították, ahol saját maga is szörnyűségeket élt át, amikor hihetetlen nyomorban kellett élnie, és egy szénbányában kellett dolgoznia más hadifoglyokkal együtt. Mivel tudta, hogy halálra dolgoztatják őket, egy barátjával kétségbeesett szökést kíséreltek meg. Amikor egy német katona sarokba szorította őket egy pajtában, a barátot halálos lövés érte; Henry megküzdött a katonával, megölte őt és elvette a fegyverét. A szövetségesek által ellenőrzött terület felé gyalogosan nyugat felé tartó Henry a saját bőrén szembesült a háború nagy etikai és erkölcsi dilemmáival, és mindent meg kellett tennie a túlélésért. Végül két hét után az ellenséges vonalak mögött egy amerikai egységre talált, és megmentették.

Otthon várta őt Arlene, aki több millió amerikai nőhöz hasonlóan gyárakban és irodákban dolgozott, hogy megépítse a fegyverzetet, amelyre Henrynek és a szövetségeseknek szüksége volt a győzelemhez. A Whatever It Took az ő története is, életre keltve azoknak a reményeit és félelmeit, akik a fronton várták szeretteik hazatérését.

A hősiességről, reményről és túlélésről szóló, 30 fényképet tartalmazó Whatever It Took időszerű emlékeztető a szabadság emberi árára, és tisztelgés a legsötétebb időkben is megtörhetetlen emberi bátorság és lélekjelenlét előtt.

--Quad-City Times.