Bastogne tigrisei: A 10. páncélos hadosztály hangjai az ardenneki csatában

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik, hogy a könyv megpróbálja elmesélni a 10. páncélos hadosztály alulreprezentált történetét a bastogne-i csata idején, és sok kritikus dicséri a könyv magával ragadó tartalmát és a veteránok személyes beszámolóit. A könyvet azonban kritizálják a rossz szerkesztés, a szervezés és a számos tipográfiai hiba miatt, ami rontotta az olvasás élményét.

⬤ Magával ragadó és izgalmas beszámoló a 10. páncélos hadosztály Bastogne-ban játszott szerepéről
⬤ értékes betekintést és személyes anekdotákat nyújt
⬤ fontos hiányt pótol a második világháborús irodalomban a kevésbé ismert egységekről
⬤ jó anyag a történelem szerelmeseinek.

⬤ Gyenge szerkesztés és szervezés
⬤ számos helyesírási, nyelvtani és írásjel-hiba
⬤ kaotikus szerkezet
⬤ egyes olvasók nehezen követhetőnek találták, és hiányzott belőle a szakmai minőség
⬤ jobb korrektúrát igényel.

(31 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Tigers of Bastogne: Voices of the 10th Armored Division in the Battle of the Bulge

Könyv tartalma:

A 101. légideszant-hadosztály bátorsága Bastogne-nál már régóta része a történelmi és médialegendáknak.

De vajon hány háborús tanulmányozó tudja, hogy amikor ők megérkeztek, már egy amerikai egység tartotta a várost? És ez az egység - a 10. páncélos hadosztály - továbbra is fontos szerepet játszott a város védelmében a német támadás során. A The Tigers of Bastogne című könyvben a szerzők, King és Collins végre részletesen bemutatják ennek a fiatal páncélos hadosztálynak a megpróbáltatásait, amely csak az ősszel érkezett Európába, de az Ardennekben Manteuffel V.

páncéloshadseregének teljes erejével szemben találta magát.

A 10. páncélos hadosztályt először legyőzték, majd visszahúzódtak, hogy megvédjék a létfontosságú kereszteződéseket, de a Screaming Eagles megerősítette (nem "megmentette"), és emberei és tankjai nagyban hozzájárultak Amerika győzelméhez a háború legnagyobb csatájában.

A 10. páncélosok csak aznap szeptemberben érkeztek Európába, Patton harmadik hadseregének részeként, és a hadosztály mottóját, a "Rémület és pusztítás" jelszavát némileg meghazudtolta a náci páncélosok támadása, amelyek december 16-án a senki földjén törtek át. Ehelyett becenevük, a "Tigris-hadosztály" teljesen megérdemelte a nevét, mivel Bastogne-nál védekezésbe vonultak, egy egész német hadsereggel körülvéve, de nem voltak hajlandóak egyetlen centiméternyi területet sem átengedni, amit nem vérrel érdemeltek ki.

Anthony McAuliffe tábornok, a 101. légideszant (és a "Dilisek" hírében álló) tábornok azt mondta: "Sajnálatosnak tartom, hogy a 10. páncélos hadosztály B harcparancsnoksága nem kapta meg a megérdemelt elismerést a bastogne-i csatában.

Az összes újság és rádió az ejtőernyősökről szólt. Valójában a 10.

páncélos hadosztály egy nappal előttünk volt ott, és nagyon kemény harcokat vívott, mielőtt mi is belekerültünk volna". Szerencsére ebben a könyvben végre kijavítják a történelmi feljegyzést. A rájuk jellemző stílusban King és Collins a veteránokkal első kézből készített interjúk révén egyenesen a 10.

páncélosok harcaiba visznek be minket, kiegyenlítve a bátor ejtőernyősök és a derék harckocsizók egyensúlyát, akik együttesen tartották vissza Németország utolsó nagy nyugati offenzíváját.