Olvasói vélemények
Összegzés:Shaun David Hutchinson memoárja, a „Brave Face” nyers és őszinte tükörképet nyújt arról, hogy milyen küzdelmeket folytatott, amikor meleg férfiként nőtt fel az 1990-es években, és depresszióval és identitásproblémákkal küzdött. A könyv tele van szívszorító történetekkel, ugyanakkor a remény és a kitartás üzenetét is közvetíti. Mélyen rezonál az olvasókra, és így átérezhetővé teszi azok számára, akik hasonló önelfogadással és mentális egészséggel kapcsolatos kérdésekkel küzdenek.
Előnyök:A memoárt a brutális őszinteségéért, átélhetőségéért és érzelmi mélységéért értékelik. Az olvasók dicsérik Hutchinsont magával ragadó írói stílusáért és azért, hogy képes ábrázolni a meleg és mentális beteg felnőtté válás küzdelmeit egy nehéz korban. Emellett értékes betekintést nyújt a mentális egészségbe, az identitásba és az önelfogadásba, így jelentős olvasmány mind az LMBTQ+ fiatalok, mind pedig bárki számára, aki személyes küzdelmekkel küzd.
Hátrányok:Néhány kritika megjegyezte, hogy a könyv kemény és kiváltó lehet a depresszióról, öngyilkossági kísérletekről és szexuális erőszakról szóló részletes beszámolói miatt. Emellett néhány olvasó azt kívánta, bárcsak jobban feltárnák Hutchinson felnőtt életét, hogy kapcsolódjon a fiatalabb énjének fejlődéséhez. Néhányan úgy érezték, hogy az írásnak jót tenne, ha mélyebb betekintést engedne bizonyos kulturális kérdésekbe.
(32 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Brave Face: A Memoir
Könyv tartalma:
" P)rofound... egy diadal - egy teljes torokból fakadó üvöltés a Holdnak, hogy emlékeztessen minket arra, miért választjuk a túlélést és a gyarapodást." --Brendan Kiely, a New York Times bestsellerszerzője, a Hagyomány című könyv szerzője
"Pengeéles, mélyen feltáró és brutálisan őszinte... érzelmileg nyers és mélyen belátó." -- Booklist (csillagos kritika)
A kritikusok által elismert We Are the Ants (Mi vagyunk a hangyák) szerzője nyíltan beszél arról, mi vezetett egy tizenéves korában elkövetett öngyilkossági kísérlethez, és arról, hogy milyen úton jutott vissza ebből az élményből.
"Nem azért voltam depressziós, mert meleg voltam. Depressziós voltam és meleg.".
Shaun David Hutchinson tizenkilenc éves volt. Összezavarodott. Küszködött, hogy megtalálja a szókincset, hogy megértse és elfogadja, ki ő, és hogyan illeszkedik egy olyan közösségbe, amelyben nem látta magát. A depresszió hangja azt mondta neki, hogy soha nem fogják szeretni vagy akarni, míg a társadalom erőteljes és bántó üzenetei azt mondták neki, hogy melegnek lenni azt jelenti, hogy a szerelem és a boldogság nem neki való.
Az évek során milliónyi apró és nagy pillanat gyűlt össze, hogy meggyőzze Shaunt arról, hogy nem tud továbbmenni, hogy nincs jövője. Így hát megpróbálta ezt valóra váltani.
Szerencsére Shaun túlélte, és idővel megtanulta, hogy mennyire hálás, és hogyan találja meg az önelfogadást. Ebben a bátor és mélyen őszinte memoárban Shaun végigvezeti az olvasókat azon az utazáson, ami a szakadék szélére sodorta, és ami segített neki igazán hinni abban, hogy minden jobb lesz.
