Baudrillard és a lacani pszichoanalízis

Eredeti címe:

Baudrillard and Lacanian Psychoanalysis

Könyv tartalma:

Ez a könyv az első, amely baudrillardiánus kritikát fogalmaz meg arról a problematikus módról, ahogyan a lacani pszichoanalízis mint klinikai gyakorlat és tágabb értelemben mint a szociokulturális és filozófiai elmélet forrása folytatja hiábavaló kísérletét a tudattalan szubjektum (újra)animálására. A szöveg megkérdőjelezi Lacannak a "valóságosról", a "nyelvként strukturált tudattalanról" és a többletről alkotott konstruktumát, miközben a pszichoanalízis és a marxizmus közötti kapcsolatokat kérdőjelezi meg. Megmutatja, hogy a lacani pszichoanalízis a maga megkérdőjelezhető etikájával hogyan válik végtelenül rekurzív szimulációs modellé.

Lacan klinikai szemináriuma nagy hatással volt a párizsi szellemi közegre, amikor Baudrillard írta. Bár gyakran hivatkozik a pszichoanalízisre, Baudrillard soha nem írt részletes pszichoanalízis-kritikát; egy ilyen mű váza azonban végigvonul írásai terjedelmén. A szöveg Deleuze és Guattari pszichoanalízis-kritikáját is felvázolja, hangsúlyozva, hogy az általuk javasolt alternatíva a jelenlegi világunk elnyomó feltételein belül marad.

Ez a könyv a társadalom-, kritikai, kulturális, irodalmi, feminista és pszichoanalitikus elmélet alapvető forrása. Miközben Jean Baudrillard munkásságának és a lacani pszichoanalízisnek a hallgatói, kutatói és kutatói számára is érdekes, ez a könyv különösen azokhoz szól, akik számára a pszichoanalízissel nincs minden rendben, a megkérdőjelezés révén új irányok felé nyitva.