Bea and Tea Cakes
Egy gyönyörű, napsütötte napon Bea lelkesen készült egy új kalandra a piacra. A sütés iránti szenvedélyével elképzelte, hogy örömet szerez az egész falunak a finomságokkal.
"Anyu, apu, megyek hozzávalókat gyűjteni és imádnivaló teasüteményeket sütni! " - kiáltotta a kis Bea tiszta izgalommal, széles vigyorral az arcán.
Ahogy a piac felé tartott, Bea nem tudott nem várakozást és csodálkozást érezni. A piac nyüzsgő tömege és vibráló színei csak tovább fokozták az izgalmát.
Egy idő után Bea vetett egy pillantást az ellenőrző listájára. "Hmm, liszt, pipa, cukor, pipa, tej, pipa, tojás" - nézett bele a táskájába, majd vissza a listára. "Tojás, tojást kell vennem.".
Miután órákig pásztázta a piacot, Bea sütési reményei szertefoszlottak, mivel minden boltban elfogyott a tojás. Csüggedten indult hazafelé. De ekkor különös látványba botlott. Három nő árult tojást, de ezek nem hétköznapi tojások voltak. A kék és a zöld vibráló árnyalatai voltak, és az őket tojó tyúk éppoly titokzatosnak tűnt, mint a gazdái.
Bea kíváncsiságtól vezérelve odalépett a nőkhöz, és érdeklődött a tojásokról. Nem tudta, hogy ezek a nők nem átlagos tojásárusok. Boszorkányok voltak, és a kérdésére adott válaszuk messze nem volt hétköznapi.
"Mennyi egy tucat? ".
Az egyik boszorkány baljós hangon suttogta: "Az ára az életed lehet". Bea szíve megdobbant, amikor felfogta a helyzet súlyosságát.
Vajon Bea kockáztatná az életét egy tucat tojásért? Vagy visszafordulna, és feladná a sütésről szőtt álmát?
Ezt csak az idő fogja megmutatni...
