Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv Samuel Beckett korai életét és kapcsolatait vizsgálja, különösen apjával és Bion pszichoanalitikusával. Míg egyes olvasók a korai fejezeteket lebilincselőnek találták, mások kritizálták, hogy a könyv unalmas és nem elég mélyreható Beckett terápiájának és írói munkásságának elemzése.
Előnyök:Érdekes betekintés Beckett korai életébe és az apjával és pszichoanalitikusával való kapcsolataiba. Kiemeli Beckett érzelmi kapcsolatait és jellemábrázolását.
Hátrányok:A könyv unalmassá válik, és nem elég részletes Beckett és Bion kapcsolatáról. Az irodalmi elemzést szegényesnek és felszínesnek tartják, ami egyes olvasók számára csalódást okoz.
(4 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Beckett and Bion - The (Im)Patient Voice in Psychotherapy and Literature
Könyv tartalma:
Ez a könyv Samuel Beckett W. R.
Bionnal folytatott pszichoanalitikus pszichoterápiájára összpontosít, amely mind Beckett, mind Bion irodalom és pszichoanalízis radikális átalakulásának központi aspektusa. Beckettnek a Bionnal folytatott pszichoterápiája idején folytatott levelezésének közelmúltbeli közzététele kiindulópontot nyújt e pszichoterápia képzeletbeli rekonstrukciójához, amely abban csúcsosodik ki, hogy Bion meghívta páciensét egy vacsorára és egy C. G.
Jung-előadásra.
E pszichoterápia folyamata után Miller és Souter nyomon követi Beckettnek a klinikai pszichoanalitikus módszer radikális alkalmazásának fejlődését írásaiban, azt sugallva, hogy karaktereiben az átvitel irodalmi-analitikus feldolgozása egy idealizált, különböző neveken ismert, nyilvánvalóan Bionra épülő auditor felé történik. Miller és Souter ezt a törekvést Beckettnek a prózából a drámába való áttörésével hozza összefüggésbe, ahogy a projektív azonosulás pszichológiája a fizikai enaktivitássá alakul át.
Megkeresik továbbá Bion emlékét és klinikai kapcsolatának átdolgozását Beckett-tel, aki Bion úttörő posztmodern pszichoanalitikus klinikai elméleteinek "nulladik betegeként" szerepel. Beckettnek és Bionnak ez az olvasata nem egyszerűen értelmezés, hanem egy nagyon dinamikus, hipotézisekkel és meglepetésekkel teli folyamat eredményeként létrejött konstrukció. Távolról sem negligálja a többi olvasatot, hanem sűríti e két zseniális gondolkodó, akik formailag különböző munkássággal rendelkeznek, de akiket összeköt az, amit maga Bion a pszichoanalízis "kölcsönös érzékelésének" nevezhetne.
Kölcsönös, mert Beckett a pszichoanalitikus gondolkodást irodalmi műfajjá, Bion pedig a pszichoanalitikus gondolkodást folyamatmegértéssé alakította át. Mindkettő ugyanazt a tárgyat használta fel, de más-más figyelemmel, más-más cél érdekében. A könyv szerkezete két részre tagolódik.
Az I. rész Beckett életrajzi bevezetőjével kezdődik, és Beckett korai metapszichológiai monográfiájának, a "Proust"-nak a tárgyalását tartalmazza.
Bemutatja Beckett 1934 és 193 között eltöltött két pszichoterápiás évét, és kitér azokra az intézményi kontextusokra, amelyekben ez a pszichoterápia zajlott, valamint tárgyalja Wilfred Bion történetét és hátterét. A II. rész Beckett szabad asszociációjának mint irodalmi formának radikális használatával foglalkozik, és megvizsgálja Beckett novelláit, a Trilógiát, valamint a prózából a drámába való alkotói átmenetet.
A rész Bion Beckett elméleti felhasználásának feltárásával zárul.
