Beethoven a Paradicsomban

Olvasói vélemények

Barbara O'Connor „Beethoven a Paradicsomban” című könyvében egy Martin nevű kisfiúról van szó, aki apja rosszallása ellenére imádja a zenét. A történet furcsa karaktereket, érzelmi mélységet és egy olyan átélhető elbeszélést tartalmaz, amely a gyerekek és a felnőttek számára egyaránt vonzó. A könyv befejezése néhány kérdést megoldatlanul hagy, de reményteli végkifejlettel zárul.

Furcsa és jól kidolgozott karakterek, átélhető és érzelmes történetmesélés, az önelfogadás és a szenvedélyek követésének pozitív témái, jól megírt és minden korosztály számára magával ragadó.

Egyes olvasók a befejezést nem találhatják kielégítőnek, mivel nem oldódik meg minden probléma; a történet egyszerűnek tűnhet, vagy a mindennapi életre összpontosít, ami nem biztos, hogy mindenkinek tetszik.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Beethoven in Paradise

Könyv tartalma:

Egy Paradise nevű lakókocsiparkban játszódik „Csak elpazarolod az Istentől kapott tehetségedet, ha nem szerzel magadnak valami mást is, mint egy kis szájharmonikát, amin játszhatsz.” Wylene olyan könnyűnek hangzott.

Martin mindig is szerette a zenét - szerette hallgatni, szerette fejben kitalálni a dallamokat. De csak annyit kellett volna tennie, hogy kimondja az apjának azt a szót, hogy „zongora”, és máris elszabadult a pokol. Az apja úgy gondolta, hogy a zene a puhányoknak való, és mindig haragudott Martinra, amiért nem volt jó baseballban.

De a barátai, Wylene és Sybil, valamint a nagymamája, Hazeline segítségével Martin megtanulja, hogy bár az apját nem tudja megváltoztatni, de megtanulhat kiállni magáért. Barbara O'Connor humorral, pátosszal és a különc karakterek színes kavalkádjával mutatja be, hogy a zsenialitásnak mindenhol van helye, ahol az együttérzésnek is - még a Paradicsomban is.