Heinrich Schenker (1868-1935) zeneelméletíró számára "a "zenei remekmű" (egyik folyóiratának címe) került a középpontba. A nagy zeneszerzők (Bachtól Brahmsig) műveinek számos elemzésében az "Urlinie" és az "Ursatz" sémái szerint határozta meg a tonális zene alapvető szerkezetét.
Schenker ezzel a művével tehát a "tartalom mélyreható bemutatását mutatta be, az előadás és az irodalom folyamatos figyelembevételével": "Így természetesen az első célom a mű zenei tartalmának bemutatása kellett, hogy legyen. Nem kevésbé természetes volt a második cél, hogy az elemzésből nyert új eredmények alapján meghatározzam az ennek megfelelően megváltozott előadásmódot, legalábbis amennyire a szavak ilyen esetben megengedik.
Harmadszor azonban az elemzés eredményét ellenőrizni kellett, és védeni a félreértésektől... (alcím és előszó) Az 1912-es eredeti kiadás újranyomása.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)
