Értékelés:

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 4 olvasói szavazat alapján történt.
A "Nagy Sötétségből" a fény prizmáján keresztül lép elő az ókor két elhagyott istennője: Lilith, a kozmosz Nagy Anyja és Bölcsje, valamint Hekate, a Sötét Hold és az élet, a halál és az újjászületés misztériumának istennője. A világok közötti kereszteződésben állnak, mint az átalakulás hozói a káosz idején. Hekate, e mese elbeszélője, Lilith éber vezetése alatt az "étereken" keresztül száll alá a túlvilági birodalmak portáljaira, és a Földön inkarnálódik, hogy "átvezesse a halandók lelkét... az előttük álló sötét időkön".
.
Sleeman humorosan átírja a görög és kelta mitológia klasszikus történeteit, hogy életre keltse elragadó karaktereit, miközben feltámasztja az ősi istennő "tudását" - az isteni Femina-t. Varázsigéket idézve és sötét erejüket latba vetve Lilith és Hekaté meglátogatják a hellén panteont, hogy tanúi legyenek Zeusz pusztulásának, és segítsenek Hérának és az istennőknek, hogy a hódítókat a saját játékukkal győzzék le. A kelta birodalomba ereszkedve Hekate összebarátkozik a druidákkal, akik gyászolják a helyzetüket, mivel a "fekete köntösök" kárhozattal fenyegetik a halandókat, és arra késztetik őket, hogy elhagyják pogány hitüket. Hekate szerelmével, Carnonosszal együtt utazik a természet és a Túlvilág tiszteletére rendezett fesztiválokra. Az időkapukon keresztül a Földre ereszkedve Hekate a halandók mellett testesül meg. Az ősi En-dorban és a középkori Írországban a "boszorkányoknak" nevezett nőket vigasztalja. Hekaténak magának is át kell mennie a "Tűz Szemén", az újjászületés alkímiáján, hogy a halandókat a Szív-Lélek Bölcsességükhöz vezesse. A meglepő fináléban egy erőteljes szertartáson vezeti végig beavatottjait (és az olvasót), a jövő reményének ígéretével zárva történetét.